Valami véget ér, valami kezdődik

2018.12.21

Ez az év lassan elszáll, ám nem eseménytelenül. az egész életemben cipelt terhek egy nagy részét végre letehetem, és léphetek át egy olyan évbe, ahol már Eszter vagyok, és Nő.

Rég jelentkeztem, hiszen nagyon sok dolgom volt, és emellett nem is nagyon voltam jól. 4 hete nem szedem a hormonjaimat, és ez most fizikailag is kikészíti a testem és a béketűrésem. Ilyenkor sikerül összerúgnom a port számomra fontos emberekkel. Persze idővel mindent megoldok, és a hormonok injektálását is megoldom majd egyszer véget vetve a depressziós hangulatnak, a fizikai fájdalmaknak. Ha ilyenkor olyan vagyok, nem kell komolyan venni.

Sok-sok régi emléket pörgettem át a kezemben, amit egy nagy dobozban gyűjtögetek. Válogatok, gondolkodom, mit vihetek át a következő évbe. Ami nem csak a következő év lesz, hanem az első évem, ahová már terhet nem viszek át. Ugyan a múltamat nem eltakarva és megvetve élek, mégis hiszem, hogy bizonyos iratokat, dokumentumokat már nem kell őrizgetnem. Erre tervezek egy baráti-közösségi égetést még szilveszter előtt.

Ugyan idén már Eszterként ünnepelhettem a születésnapomat, és a névnapjaimat, de a Benjamint is, amiért nekem a 2019 lesz "az év". Hihetetlenül izgalmas belegondolni, hogy idén már semmi esetben nem futok bele azokba, amiktől még 1 évvel ezelőtt nagyon is féltem. Nem kell férfi személyi igazolvánnyal szégyenkeznem bárhol, és nem is emlékeztet a testem már olyanra, ami fájna.

A műtét napjától számítottan 3 hónap elteltével leszek "nemi érett", azaz már használható a rendeltetésszerű módján. Tehát január 3-án....Benjamin napon. Most mondjátok, hogy az életnek nincsen humorérzéke. Egyébként lent minden rendben, kihullott az összes varrat, egészséges és funkcionalitását tekintve kiváló. Elképesztően boldog vagyok, és értetlenül lesek azokra, akik megkérdezik "nem bántad meg?". Soha nem tudnám megbánni, és ehhez elég csak egy-két bejegyzésemet olvasni.

Továbbra is isteni érzés új bugyikat venni, nacit csak úgy magadra cuppantani (és nincs útban semmi), ülve pisilni (még akkor is, ha már a combod annyira izmos a sok nyilvános wc-k fölé guggolástól, hogy már olimpián is indulhatnál), de csak a tükörben szembesülni a testeddel is, ami boldogsággal tölt el. Életem olyan két hónapján vagyok túl, amikor emelt fővel, 100 wattos mosollyal tudtam menni az utcán, kezitcsókolommal köszönnek, hölgyemként szólítanak le, kinyitják előttem az ajtót, még akkor is, ha megkapom azt, hogy "hűűű de mély hangod van".

Valahogy már fejben is ráálltam arra, hogy megengedhetem magamnak egy közösségi helyen, hogy ha férfiakra nézek, akkor tudom, hogy nem tartozok közéjük. Én Nő vagyok, és ezt már senki nem veheti el tőlem. Még én sem, időnként hiába is kérdőjelezem meg ezt a hiányosságaim miatt.

Nem tudtam még teljes egészében örülni mindennek persze, hiszen javíthatatlan forradalmárként mindig harcban kell állnom. Sokan sérelmezik, hogy nem állok meg, és élvezem ezeket a pillanatokat. Nem kezdtem el élvezni azt, hogy Nő vagyok. Párkapcsolat gondolatától, irtózom és minden szenzitívebb területtől. Úgy gondolom, még erre nem állok készen.

Viszont egy másik nagyobb horderejű dologra igen. Nem gondoltam volna, hogy a nagyműtétnél lesz nagyobb vállalkozásom, de határoztam.

Ugyan a méhtranszplantáció ma még gyerekcipőben járó eljárás, rendkívül veszélyes, de elindulok ezen az úton. 5 éves távlat ez, hiszen még állami szabályozók, szakmai akadályok állnak az útban. Sőt, a transzplantáció utáni szupresszív kezelés kizárja jelen állásban a terhességet. De úgy hiszem, az elmúlt évek modern orvostudomány által elért sikerek lehetővé fogja tenni életem álmát.

Elképesztően dolgozik bennem az anyai ösztön már egy éve intenzíven és egyre intenzívebben, ami legalább annyira sorvaszt, mint a testi diszfória. Nagyon megosztó vállalkozás ez, és nagyon sokat lebeszélni akarnak erről, annak ellenére, hogy bármikor számíthatok rájuk.

Erre csak azt tudom mondani; nem tudom megbocsájtani magamnak azt, ha meg sem próbálom. Ha a sors kegyes hozzám, ha az orvostársadalom dolgozik értem és elég erő van bennem, akkor pár éven belül én is szívem alatt hordhatom életem legnagyobb ajándékát. Az is lehet, hogy transzneműként először a világon. Nem tudom már nem beleélni magam, mert már nyakig benne vagyok. Egyeztetés alatt áll, részletekkel jelentkezem később.

Ehhez is kérem mindnyájatok megértését, együttérzését, türelmét és támogatását. Én erős vagyok, elszánt és izgatott.

Sok-sok puszi nektek:

Eszter
Bluebutterfly

Kövess Facebookon, Instagramon, twitteren vagy tumblron!


Nálunk nem csak az ország, hanem a szerelem is kettő. A világ legtermészetszerűbb, legősibb, leggyönyörűbb, legmegmagyarázhatatlanabb csodája. Amit mindenki ugyanúgy érez. Még, akkor is, ha vannak, akik nem így gondolják. Éppen ezért az emberiség történetében nem igyekeztünk megkérdőjelezni mások iránt érzett szeretetünk, avagy, ez is egy olyan...