Másképp tovább

2019.02.13

Lassan már 2 hónapja, hogy nem írtam. Ennek könnyen, és nehezen magyarázható okai is vannak. Egy biztos; hogy a ciklikusan jelentkező életmegfontolások egyre tisztábbá és céltudatosabbá tesznek engem, és a jövőmet.

December végén kezdtem -szokásosan- megkérdőjelezni mindent magamban. Fontos része ez az életemnek, olyasfajta revízió.  Az életem minden területét érintő érzéseket, tetteket és vágyakat boncolgatom, majd összehasonítom, ugyanúgy gondolkodom e dolgokról, mint korábban. És ha nem, akkor be kell építenem a jövőképembe. Talán a jövőképem az, ami szívet tépő szokott lenni. Amikor nem vagy elégedett magaddal, és nem látod az időskáládon, hogy ezeket az általad nagyra értékelt hibákat rövid időn belül be tudnád lőni. Fájdalmas, mégis velem élő rendszer, itt belül.

Viszonylag nagyobb és hirtelen jött változásokon mentem keresztül.

Január 3-án lettem "nagykorú", hiszen letelt az a 3 posztoperatív hónap, ami kellett hozzá. Erről nem írtam, hiszen "csak" meggyógyultam, nem tulajdonítottam hozzá nagy jelentőséget. Élhetek nemi életet, ami persze nincsen tervben, de ez is egy zöld pipa az életemben.

Január 16-án kellett volna jelentkeznem a szokásos 3 havontai HRT beszámolóval, ám ezt így, az 1 évet átlépve szintén nem tartottam említésre méltónak. A HRT hatásossága idővel lelassul, nem tud már olyan látványos változásokkal előrukkolni, mint a kezelés első szakaszaiban. Továbbra is ciklikus a hiszti, a mellek nőnek tovább naggggggggyyyyyyyooooooon lassú ütemben, indikál egy kis napközbeni fáradtságot, a bőr szárad, bár most arcon csupa pattanás lettem. (második tinédzserkor) A vérem is szokásosan női: korábbihoz alacsonyabb hemoglobin, vörösvérsejt és vas szintek társulnak, rohadt magas ösztradiollal, szinte 0 tesztoszteronnal, viszont veszélyesen magas prolaktinnal, ami újra kihívás elé állít. Egyébként pont holnap lesz egy újabb nagy labor. Ezt az uncsi beszámolót sejtésem szerint felváltom a transzneműek hormonkezeléséről szóló legfrissebb és legeredményesebb kutatások fordításával.

Régi barátok mentek, újak jöttek az életembe. Hiszem, hogy természetszerű ez az átrendeződés. Bizonyos kapcsolatok átértékelődtek, amiből sajnálok is egyet. Viszont életem egyik nagy ajándéka most Doti, akivel nagyon szoros barátságot tudtuk kialakítani, hála a sok közösnek, ami bennünk van. Így a körülöttem lassan összeomló támasz-rendszer, újra mellettem honol.

Néha itt a szociális médiafelületeket is sorra kérdőjelezem meg, van e szükség rá. Nyilván ígéretet tettem és kötelességemnek érzem azoknak a segítése, akik transzneműségük hajnalán olvasnak, és önmaguk kibontakozásán dolgoznak. Ehhez most is, és a jövőben is a részemről megadható legnagyobb támogatásom fogom nyújtani. Nyitok majd egy felületet -mert sokaknak ez nem egyértelmű- ahol közvetlenül megkereshettek kérdéseitekkel. Mint egy transzegészségügyi forródrót. De elmondom itt is: írjatok nyugodtan. De az, hogy a blog, illetve a különböző felületeken való megjelenés megmarad e, az ez év végéig fog eldőlni. Abban nyugodtak lehettek, hogy nem nyugszom, amíg a tisztességes eljáráshoz való jogaitokkal nem élhettek.

De az elmúlt 2 hónapom központi témája mégis egy dolog volt, ami ugye a legújabb coming out után következett: Anyává akarok válni, és ezügyben minden adminisztrációs akadályt legyőzni igyekvő harc megindult. Az orvosszakmai része pedig nem rajtam múlik. Az elmúlt időkben külföldi sajtók és szakpublikációk hirdették a méhtranszplantció (UTx) sikereit. Nyilván ez nem annyira fénylő arany, mint amilyennek először gondoljuk, ám mégis hatalmas előrelépés az emberiség történelmében. Ciszgender nőkön már pár tucat sikeres műtét történt, és ebből sikeresen gyermekek is születtek. Az elmélet és a gyakorlat is bonyolult; a szerv kilökődése csak az egypetéjű ikrek esetében nem áll fönn, azaz egészen biztosan kettő ciszgender nő között jöhet létre. Más esetben immunszupresszív kezelés szükséges, ami az immunrendszer elgyengítését jelentené, ez viszont eddig kizárta a várandósságot. Jelenlegi (még nem emberi) kutatások alternatív ill. kombinált kezelések sikerét jelzik elő, ami a várandósságot a jövőben nem akadályozná.

Számomra ez egy 6-7 éves projekt, hiszen mint említettem, iszonyatosan nehéz törvényi/orvosetikai akadályok tornyosulnak előttem, amit megváltoztatni megítélésem és tapasztalatom szerint még mindig könnyebb. Nyilván a legnagyobb kérdőjel a saját magamban feldolgozásra váró etikai aggályok, hogy helyesen cselekszem e. Továbbá fel vagyok készülve a konstruktív vitákban való részvételre, és a rosszindulatú támadások lesz@rására.

Abszolút hatalmas veszélynek teszem ki magam, ahogyan a vágyott  babát is. Soha nem volt még transznemű női terhességre példa, ezért az orvosok is csak elméleti alapon tudnak mozogni. Mindenki fél, de egyben mindenki tudja, hogy műtét nélkül nincs empíria és fejlődés sem. Műtét nélkül pedig nem lesz saját magam által kihordott gyermekem, ami legnagyobb természetes vágyam e világon. Nem szeretnék ezekben az aggályokba belemenni, hiszen felsorolni is rengeteg lenne, de higgyétek el, a-tól zs-ig és azon túl is átzongorázom az egészet. Eltántorítani nem tudnak, ez már egy "vittoria o morte" helyzet. Jelenleg a szükséges 20 körüli szakvélemények beszerzése zajlik, ami felemészti az időmet és az energiáimat. Mégis úgy érzem, hogy tele a tank, valami üzemanyag mégis folyton hajtja a motoromat, akármi is történik a szürke hétköznapokban.


Ez az üzemanyag az anyaság.

Mert a transznők, igazi nők.

Eszter
Bluebutterfly


Kövess Facebookon, Instagramon vagy twitteren!



Hazudni bűn

2019.07.21

"Ne hazudj, és más becsületében kárt ne tégy" (Isten tízparancsolata - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

18 hónap HRT

2019.05.02

Április 16-án volt a hormonkezelésem 18. hónapos évfordulója. Már nem is igazán tudom, hogy tudok e újat írni, hiszen nagy általánosságban mindent leírtam már, a HRT ebben a szakaszában pedig már nemigen történnek új dolgok. Vagy mégis.