Két ország II.

2019.08.07


Nálunk nem csak az ország, hanem a szerelem is kettő. A világ legtermészetszerűbb, legősibb, leggyönyörűbb, legmegmagyarázhatatlanabb csodája. Amit mindenki ugyanúgy érez. Még, akkor is, ha vannak, akik nem így gondolják. Éppen ezért az emberiség történetében nem igyekeztünk megkérdőjelezni mások iránt érzett szeretetünk, avagy, ez is egy olyan alapértékké vált, hogy mindenki azt szeret akit akar. Persze minden falunak megvolt a maga Magdi anyusa, de a többség feltétlenül tiszteletben tartotta. Aztán a történelem során gyilkos ideológiák sorozata törte meg ezt a békét. "A miénk az szerelem, az övék...csak olyan izé..tudod. A mi házasságunk az az, de az övék...na...tudod...amit a melegek szoktak. Na Az!" Szól ma is az eszme árnyéka és torzszülötte.

Magyarországot átjárhatják a "normális" csókolózó párok reklámjai, filmjei, írott irodalmi művei, szellemisége. Hiszen ez a "normális". Férfi és Nő. Ők szeretik egymást. Mások nem. Ha talán igen, akkor az gusztustalan. Szólnak az "érvek". Szóltak az erkölcsi értékek osztogatóinak bajnokai. Azok a bajnokok, akik rendszeresen belebuknak saját kreált világukba. A túl homofóbról kiderül, hogy volt homokos szexuális kapcsolata, a feleségét tisztelő keresztény mintaapuka hülyére veri a nejét a komondorral, a józan ész, és párbeszéd bajnokai részegen kezelnek a parlamentben egy épp felszólaló képviselővel, vagy éppen használt óvszert találnak a parlamenti padsorban. Vagy éppen kurvázott, ittasan ment haza kocsival a cimbibuliról, vagy éppen kiszaladt egy kurvaisten a száján. De ezek bocsánatos bűnök, hiszen a saját értékrendjét saját maga felrúghatja. Vagy ilyesmi. Nem tudom már épp ésszel felfogni, leírni és nem is keresek logikai kapcsolatot az érveléseikben, hiszen egyértelműen bizonyították az évek alatt: nincs közte. Az ésszerűséget magyarázó kimentő körülmény mindig ugyan az: Ő normális fehér, keresztény, heteroszexuális családos ember, ami felülírja, a számukra szardarabbá, jobb esetben állattá nyilvánított másként gondolkodókat. Nézd má', megint nincs rajta sapka. Vagy a South Parkban a BP "sajnálom" kampányfilmjei. Az uniformizálás, és annak következménye.

Egyben igazuk van viszont. Sokszor mondják, hogy mi állandóan azzal jövünk, hogy bezzeg itt-ott jobb. Nem igaz, máshol is van ilyen. Természetesen. Ugyan olyan kirekesztő, és szabad eszméket csak saját maguknak tulajdonító fasiszta eszmék nyugaton is vannak. Ez igaz. Csak itthon állami szinten működik, immáron burkolatlanul, az egyházak szentesítésével. Akik egyre több iskolát kapnak ajándékba, hogy egy új generációt neveljenek ki, amelyet még azon az áron is illiberálissá nevelnek, ha a fapapucs sarka széttörik a gyerek fején. Egyházi iskola, nem kötelező oda járni. Kivéve, ha pár tíz kilométerre van a legközelebbi állami iskola. Akkor így jártál. Akkor illiberális lesz a gyereked. De legalább nem buzi, az nem jó?

A "szerelem az szerelem" szólott az a durva provokáció.  Meg akarja ingatni a megingathatatlan ősi értékrendünket, mely szerint csak egy nőstény és egy hím szeretheti egymást. Ösztönből. Mint az állatok. Hogy képzelik, hogy olyannak képzelik magukat mint mi? Mi normálisak vagyunk!

Hippokrata és demagóg. Magyarország  döntéshozói nem csinálnak mást a világpolitikában, mint, hogy a kocsmából összekapott Józsibácsira húznak egy öltönyt, és beküldik a Hiltonba, hogy mennyire odaillik a világpolitikai elitbe. Mint amikor Bolek Polívka Örökség című filmjében a falusi cseh munkások bementek az ötcsillagos étterembe pörköltet kérni.  És, ha nem, akkor kettős mércét kiáltunk! Így viselkedik Magyarország kilencedik éve. Aki kormányoz, annak joga van a nép nevében nyilatkozni. "Mi magyarok". Nyilván egy alapértékekben kiegyezett társadalom esetében ez igaz is lehetne. De a kormánynak már fel kell idéznie a szótárból, mi az a demokrácia. Illiberális állam. Nem mondta senki, hogy demokrácia. Állam. Állam, ami erős, ami mindig segít. Nosztalgia, annak a korosztálynak, amikor az állam egy volt a párttal, és a párt véleménye egy volt a néppel. Az állam, ami a biztonságot helyezte a szabadság elé. Aztán a rendszerváltáskor föladtuk a biztonságunkat, a szabadságért. És most a szabadságunkat is elveszik, miközben biztonságot csak annak teremtenek, akik végtelenül hűségesek a jóságos államhoz. Mint az ántivilágban.

Nincs másról szó, csak az első számú magyar átokról: az embert elidegeníthetetlen, születéssel megilletett, természetszerű és alapvető emberi jogában kérdőjelezik meg. Hiszen szerintük ezek a liberális emberek mindenre képesek, ha a szabadságukról van szó. Minden bűncselekményt igyekeznek a társadalom nem tetsző rétegeinek nyakába varrni, hitelteleníteni. Elvinni. Ezért-azért. Sőt, igazából minden baj okozói ők. Ha bármi problémád van az életben: "Köszönd a libsiknek!"

És az ehhez kapcsolódó passzív-agresszió. Az "én nem verem agyon, de nem szolgálnám ki a boltba, és nem alkalmaznám". Mert ugye hagy dönthesse már el, hogy ezt vagy azt alkalmaz-e. Nyilvánvaló az, hogy az embert a szimpátiája befolyásolja. Ha nem is teljesen arra alapozva hoz meg döntést, de befolyásolja. Ez mindig így volt, és így is lesz. A szimpátia a legősibb ingerünk egyike, hogy a szimpatikus emberben megbízunk, a kevésbé szimpatikusokban nem. Sőt, mi magyarok megtanultunk a két nem szimpatikusabb közül a kevésbé antipatikusat választani. És ezt az alap szimpátián alapuló érzelmi befolyásoltságot nem fogja kiirtani semmilyen törvény, vagy kampány.

De, ha valaki azért nem szolgál ki valakit, azért nem vesz föl valakit, azért változtatja meg véleményét valakiről negatívabbá, mert más a nemi identitása, vagy a szexuális orientációja (tehát nevesíthető az ok), az ugyanúgy agresszió, csak passzívan. Ugyan olyan, mint amikor az orvos drogosnak, vagy az utca embere bűnözőnek tekint, ha van tetoválásod. Vagy butábbnak és gyengébbnek, mert nő vagy. Vagy tolvajnak, ha kreolabb a bőröd, vagy cigány vagy, vagy politikus. Vagy perverz, mert transznemű vagy. Vagy türhő, mert falusi. Vagy visszamaradott, mert keresztény. Vagy fideszes, mert jobboldali (a fidesz nem jobboldali). Ezek mind azok a népünk által kreált, a gyűlöletkeltést tápláló matricák, amik a társadalmi együttélés javulásakor bármikor bedobhatók, hogy a tartós megosztottság megmaradjon. Mint amikor egy nemzeti betyárkarikatúrának öltözött fidesznyik bohóc, a Coca-Cola ellen indít bojkott hadjáratot, amiért a szerelmek egyenlőségét hirdeti egy plakáton, egy félfasisztoid országban. Persze eddig is sejtettük, hogy a képviselő Úr végtelenül egyszerű és alulművelt, amivel nincsen semmi baj, sajnos vannak még társai ebben az országban. A baj az, hogy rá is ráadtak egy zakót, és beküldték a Hiltonba. Kért egy pörköltet sörrel, majd ráhányt az asztalra. Aki azt mondta, nem hisz Istenben, mert még senki sem látta, annak elmondta, hogy ő se látta más picsáját, mégis elhiszi, hogy van, szétverte a berendezést, aztán, mint aki jól végezte dolgát, elment. És kiált kettős mércét, szólás és véleményszabadságért kapálózva. Mert ugye a liberális eszme szerint őt megillető jogokra továbbra is igényt tart, de másokét. szelektálva. inkább megvonná, megvonja, azzal, hogy nem ismeri el őket.

Mert ennek a félfasisztoid rendszernek a jellegzetessége, hogy kiszelektálja a neki nem tetsző elemeket az eszmékből, majd átnevezi, mint sajátot. Mint egy utolsó tolvaj kínai cég. A kormány. Rászigszalagoz egy kazettás kamerát a nokia 3410-es telójára, és elnevezi turulfone-nak. A liberalizmusból kiveszi a neki nem tetsző elemeket, és azt mondja, tessék, zabáljátok az illiberális államot. Természetes, hogy az ember néha a fölöslegessé vált dolgait leselejtezi, de sajnos itt a kormány és haverjai mások cuccát kezdik el leselejtezni. Sőt, olyan dolgokat vesz el, mely őt magát megilleti, mondván neked nem jár. Quod licet Iovi, non licet bovi.

Természetesen, mint mindig, most is vastag bőr van az arcukon: a liberális alapértékek nevében kikérik, hogy fogadjuk el a véleményüket. És ha nem fogadjuk el, hogy ők nem elfogadók, akkor mi nem vagyunk elfogadók. De ha ők nem fogadják el, akkor hogyan tudják elfogadni az én elfogadásom?

Ez örök rejtély marad. Miért? Mert nincsenek alapértékeink, melyekre építve vitatkozhatnánk. Alapvető, veleszületett és elidegeníthetetlen jogainkat sem ismerik el maradéktalanul. Felépítenek egy atomerőművet, és a kerékpártároló vitájánál esnek egymásnak annak szükségességéről.

Természetesen ütik vágják az eddig felépített demokratikus értékeket, ahol tudják. És mentegetőznek. Mert képtelenek felfogni, hogy egy demokrácia csak liberális lehet. Nincs nem liberális demokrácia. Nincs nem liberális eszmén alapuló demokrácia. 

A demokrácia az egyén feltétlen szabadságán alapszik, mely jogok csak más jogainak sérelmének veszélye esetén  korlátozódhatnak. 

Most még erkölcsi feltételekhez, talán egy nap törvényi feltételhez kötik a szabadságot, mint a régi szép időkben. Mert az, hogy ki kit szerethet, az már feltételes szerintük. Ahogy az is, hogy mi a szabadság. Melynek magyar vonatkozásaitól végtelenül el vagyunk ájulva. Pedig ebből csak az igaz, hogy valóban vágytunk a szabadságra, sokszor és sokáig. De még tovább inkább jobb volt katonai, politikai elnyomók alá tartozni, úgy, mint most gazdasági és politikaiak alá. A mostani megszállóink nem egyenruhában, hanem öltönyben, és két fejű sasos Szent-Györgyös útlevéllel érkeznek.

Bizonyítvány az ország és a nemzet állapotáról a #loveislove kampányra adott társadalmi reakció. Jó teszt is volt, ami alapján bemérték a nyugati társadalmak a hazai viszonyainkat. És mindezt azok okozták, akik hazaárulót kiáltanak arra, aki nem úgy viselkedik Brüsszelben, ahogy azt ők elvárják. Hát most, akik leköpték, semmibe vették és meggyalázták a nemzeti értékeket, azok Ők. Boldog István, a fidesz (hiszen nem rohan elhatárolódni), a hatalom, a kormány. Ahhoz, amit pl. az egri szétrohadó országzászlóval, a már repedező, frissen felújított egri várral műveltek, és hogy minden nemzeti értéket semmibe vesznek, ahhoz már hozzászoktam. Ahhoz is, hogy mások véleményét semmibe veszik. De, hogy már az emberek szívébe akar bepofátlankodni a hatalom, az több, mint amennyit kinéztünk belőlük. Meg merik csinálni? Meg. Meg is tették. Lesújtó. Abban a tekintetben, hogy egy ideje a megrendíthetetlen hitt nyugati integrációnk vett 180 fokos irányt. Azaz nem azért rossz, mert ennyi szufla van ebben az országban, hanem, hogy pár évvel ezelőtt sokkal elviselhetőbb volt ez az egész. A tereket megnyerték maguknak, és mindenhová olyan szobrot emelhetnek, vagy gigantikus épületet (fideszesen=silányul) építhetnek amilyet akarnak. Az építészek kiszolgálják a rendszereket. 

Szobrok jönnek-mennek, de a szíveket nehéz megnyernie a hatalomnak. Mert oda nem tud behatolni, azt nem tudja bojkottálni. Fájdalmat bár tud okozni, elfoglalni testünk kincsét mégsem tudja. A szívet, a lelket. Mert az szabad marad mindig. Nem illiberális. Hanem szabad. És amíg szabad szívek dobognak e hazában, akik fellépnek az elnyomókkal, addig nem nyerhetnek. A szíveket megnyerni, csak egy szívvel rendelkező rendszer tudja. Egy szívtelen rendszer csak elfoglalni, vagy megsemmisíteni. A liberális szellem is maga szabad, ami miatt legyőzhetetlen, hisz mindig lesz valaki, aki szabadon továbbadja.

Holott mindennek a tanulsága az volna, hogy ha a szerelem egyenlőségének elvét beemelnénk az alapértékeink közé, és alkalmaznánk is az életünk során, akkor eggyel kevesebb társadalmi törésvonal mentén lehetne összeugrasztani bennünket. Elfogadás. Valódi elfogadás. Nem olyan Boldog-féle, hanem igazi. Amikor  senkit nem bántunk emberi mivoltában, külsőségeiben, neme, kora, bőrszíne, vallása (ha már van), etnikuma...etc miatt. Ezek különbözőségét alapnak tekintjük.

Elfogadjuk.

Elfogadóvá, és nővé válni is ugyan sokkal rögösebb és nehezebb, mint jó családi háttérrel örökölni, de nekem ne mondja senki, hogy nem tud rajta változtatni. Legfeljebb nem akar. 

Ilyen téren nőnek lenni is olyan mint a jó családi háttér, vagy az elfogadó természet:

Kényelmesebb beléje születnem, mint azzá válnom.


Eszter

Kövess Facebookon, Instagramon vagy twitteren




Nálunk nem csak az ország, hanem a szerelem is kettő. A világ legtermészetszerűbb, legősibb, leggyönyörűbb, legmegmagyarázhatatlanabb csodája. Amit mindenki ugyanúgy érez. Még, akkor is, ha vannak, akik nem így gondolják. Éppen ezért az emberiség történetében nem igyekeztünk megkérdőjelezni mások iránt érzett szeretetünk, avagy, ez is egy olyan...

Két ország

2019.07.25

De alapértékek szerint is kettő, ami megakadályozza az együttélést. Tényleg azt érzem, mint ha nem egy országban élnénk. Mint ha soha nem tudnánk semmiben egyetérteni. Ami különös gyűlöletre utal. Magyarország nekem nem más, mint egy olyan elvált házaspár, akik anyagi okok miatt nem tudnak szétköltözni, ezért nap mint nap megnyomorítják egymás...