Ha hajlandó volnál...

2019.07.22

...elolvasni ezt, akkor jobban megértenéd.

Kérték is, és szükségességét is éreztem annak, hogy újra ismételjem magam transzszexualizmus ügyben. Súlyos fogalomzavar uralkodik a közgondolkodásban. Ti kértétek, hogy oszlassak el egy két tévhitet. Na azt nem fogok. Vegyük újra... Lesson 1:

A transzneműség az egy ernyőfogalom, azaz, több jelenséget és állapotot is magába foglal. Magába foglal szinte mindenkit, akit a nagyérdemű nem tart "normálisnak" (Van ilyen?). Akik életvitelükkel, nemi kifejezésükkel nem igazodnak a születéskor meghatározott nemükhöz. Ide a szubkultúrákat (transzvesztitizmus/crossdresser, drag queenek), és az egyre jobban belemosódott transzszexualizmust is értik, de a genderqueer-t is, és számos más esetet is. Hibásan, tévesen, ártalmasan. Mégis benne van, amiért én is használom sokszor. Emészthetőbb fogalom. És valljuk be "Transzszexuális vagyok" (mondd ki, ha még nem is igaz rád), nem hangzik valami jól és biztatóan. Mégis ez a helyes és pontos megnevezés, mely keresztnevet az orvostudománytól kaptunk.

A transzvesztitizmus, mint jelenség, nem takar mást, csak egy férfi identitású (magát férfinek valló) személyt, aki időnként a másik nem ruhájába és szerepébe bújva él meg pillanatokat, otthon, vagy akár egy transzvesztita show-ban, a legkülönbözőbb okok miatt (művészeti igényességű kreativitás kibontakoztatása, érzett rejtett személyiség kifejezése, nők iránti irigység kifejezése, második személyiség kialakítása, szexuális vágy ébresztése, fetisisztikus életformák...etc). Ugyanakkor vannak kettős identitású transzvesztiták is (BNO: F64.10), aminél az alkalmiság napszaktól akár hetekig is tarthat, és férfi-nő kevert identitás jelenhet meg. Köztük vannak családapák, egyetemisták, akár nagypapák is, akár teljesen békében és harmóniában élve a környezetükkel. Szinte bárki. Ez az egyik fő ág. És ez sokfelé fejlődött egymásra épülve, vagy éppen attól elkülönülve. Az egészen csinos, "sose mondanád meg"-től, a hihetetlenül direkt transzvesztitásig homlokközepes  íves szemöldökkel, rózsaszín tollboásan, és kék parókában tűsarkúban, vagy akár Cocnchita Wurst a kis szakállával. A lényeg itt az alkalmiság, gyakran egy jóleső hobbiként definiálható meg, ahol a party végével a szerepnek is vége, de az esetek egy hányadában erős transzvesztita identitásként is megjelenik, ahol este csak a külsőségek kerülnek le, de az identitás, és az érzés soha, annak ellenére, hogy a külsőségeken kívül a nőiség más jegye iránt nem fogalmazódik meg vágyakozás (orvosi kezelések, jogi status...etc). Úgy, ahogy másnak, ennek sincs az égvilágon társadalmi veszélyessége (max. magukra, hogy kitörik a lábukat azokban a dögös cipőkben, vagy épp beverik a fejüket a metróajtóba via: SzZs). Nagyrészt átlagos, iszonyatosan jófej, közvetlen emberek a hétköznapi életben, és "travizálódva" is, amikor az identitását/szerepét bontakoztatja ki. Ettől függetlenül persze nem szeretem, ha összekevernek bennünket. Hiszen egy transzvesztitának ugyanúgy rosszul tud esni, ha nőnek nevezed (mivel esetleg csak férfi identitása van), úgy nekem se, ha traviznak, pont ezért. Valamelyik transzvesztitának pedig épp úgy jól tud esni igyekezete elismeréseként, ha épp nőnek nézik. A transzvesztitizmus mellette még "olcsóbban megoldható" életvitel is atekinteben, hogy műtéti, orvosi és gyógyszer kezelésekre nincsen szükség, bár tetemes összegeket el tud vinni két ruhatár és életvitel fenntartása.

A transzszexualizmus egy állapot. Egészségügyi állapot és rendellenesség. Egészen az idei évig a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának (BNO/ ICD) 10. kiadásában a mentális és viselkedészavarok fejezetében F64.00 kód alatt mentális betegségként tartották számon. Ez előtt, (és a BNO 11-ik kiadásának hatályba lépéséig [várhatóan 2020-21) bizony súlyos mentális viselkedészavarként kezelték, a pszichiáterhez ez ügyben érkezőt. Tekintettel, hogy nem sok kutatás állt a rendelkezésre, és nincs a mai napig egyértelmű, kimutatható és eredeztethető okozója e állapotnak, kényelmes volt becseszni ide. (Mint, akik régen vették a rokkantsági leszázalékolásukat, hiszen a mentális betegség nem kézzel fogható, képalkotói vizsgálattal szinte lehetetlen diagnosztizálni. Ha valakinek hiányzik a lába, azt azért könnyű volt ellenőrizni.) A világ pszichiáterei csak annyit tudtak leírni, hogy a hozzájuk forduló transzszexuális személyek súlyos diszfóriát élnek meg, gyakran  4-5 éves koruk óta (én is), mert a testük, és a személyiségük nem passzintható össze. E két feszítő erő eredője mentén károsul a patiens mentális és fizikai egészsége, a valós nemére jellemző külsők érdekében bármilyen műtétet is hajlandóak (volt már példa öncsonkításra is), és a hormonkezelés alá is kívánják vetni magukat. Ebben a folyamatban még segíthet a nem jogi elismerése is, sőt, egyes országokban ez előfeltétel a *tranzíciónak (*a nemi megerősítő folyamat teljes szakasza). Emellett kimondottan magas az öngyilkosságra való hajlam, diszfória fokától, és egyéb szociális környezettől függően többszázorosan magasabb lehet az átlagnál. De legjobb esetben is 8x magasabb. És eközben csak az Egyesült Államokban folynak szóra érdemes kutatások, ahol a kromoszóma transzlokációk, az agyi struktúra, a hormonrendszer, és számtalan vizsgálatokat végeztek annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak, nincs egyéb háttere. De mivel az esetek nem elhanyagolható hányadánál van, ezért orvosszakmai körökben (a köznyelvvel ellentétben) a transzszexualizmus nem a transzvesztitzmussal, hanem az interszexualizmussal kerül átfedésben (ne örülj, csak nyugaton). Például jómagam is kaptam ilyen diagnózist. Ami nem mást jelenti, hogy az ismert standardtól eltérően, a neme nem egyértelműen állapítható meg. Ezért az interszszexualizmus tisztán fejlődési rendellenesség. Vannak méh nélkül született mrkh-syndromások, rejtett herékkel + hüvellyel születettek...és had ne soroljam. Igazán ritka események (szerencsére), de léteznek.

Ezekben a fenti esetekben egyértelműbbek a rendellenességek, amelynek nem feltétlenül van -legalábbis ismert- kromoszómában kimutatott eltérése, ahogy vica versa is, olyan kromoszómális interszszexualizmus, aminek nincs külső jelei. 

El kell, hogy mondjam, az uterus transplantatio miatti szakvéleményezés alkalmaival, melynek eredményeként az országot keresztül-kasul bejártam, az orvosok többsége sem ismeri igazán a határokat. A fogalmak és állapotok közti határokat. Hiszen ezeket a határokat meghúzni élesen, és bekategorizálni, szinte lehetetlen. Kevésbé ismert és kutatott terület, és az állapotok is tág területet fednek le, amik ráadásul fedik is egymást. Így empirikusan azt látom, hogy aki nagyon súlyos, megjelenő, jól látható, és szervileg kimutatható eltéréssel rendelkezi, megy az interszszex kosárba, akinek megfoghatatlanabb, az a transzszexuális kosárba. Egyes pszichiáterekről, akiket végig kell ülniük a transzszexuálisoknak, nem is beszélek még inkább.

Itt azért van egy nagy ronda büdös dög elásva. Neeem, nem egy gyűlölködő kommentelő, hanem egy probléma. Azaz szerintem probléma. Vagy legalábbis problémát generál. Sok szabad átjárást engednek emiatt az átfedés miatt transzszexualizmus és egyéb szubkultúrák között a pszichiáterek. Ismerek olyat, aki nyíltan vállalt transzvesztita, és szakvéleményekhez jutva hormonkezelésben vesz részt, holott a fentiek alapján számára egyáltalán nem indokolt.  Ez olyan mint, ha az egészséges tüdő röntgen felvétel mellett ráhány az orvos egy másik felvételre. Mindkettőn folt látszik ami nem jót jelent, de azért mégsem ugyanarra van szüksége a kettőnek. Vagy mint a Győzike show - Bayer show; színvonalban és iq-ban nincs különbség, de azért Győzike nem ment egy szint alá, és ki sem tüntették érte. Tehát veszélyes ezt keveredni engedni, elvégre ezek orvosi beavatkozások. Ismerek nem binárisból ugyan ilyet. Nem beszélve arról, hogy a szakvéleménnyel nem csak a hormonkezelés előtt nyílik meg a lehetőség, hanem a jogi nemváltásra is, amin keresztül a műtétek is. Amiből kifolyólag hallottunk már szánom-bánomot. No és azokról az esetekről, amikor egyes szexmunkások változtatnak anyagi lehetőségeik bővítése céljából a külsejükön (shemale, ladyboy). De mindaddig kapni fognak diagnosist amíg 1. olyan "szakmai" és "megcáfolhatatlan" "tesztek" alapján döntenek mint a rorschach, meg a szondi, (Ismerjük a problematikát, amikor bíróságon is felhasználják ezen tesztek eredményeit bizonyíték támaszként, holott ezek a tesztek idejétmúltak, és transz körökben könyékből fújt dolgok. Az UTx szakvéleményezés óta, lassan már én magam is fel tudom venni, sőt ki is tudom értékelni. (Nem vicc) 2, ennyire nem tájékozottak a szakemberek a témával kapcsolatban, vagy elavult terminológiát használ  (minden ilyennek adjunk F64.0-t), 3. nincs transzszexuális gondozó, és létrehozását jogszabály tiltja.  Gyakran halljuk, hogy ha valaki eleget hisztizik a dokinál, és meggyőzi, hogy jó nő/faszi lesz majd, akkor röpül is a szakvélemény. Tegyük a szívünkre a kezünket és legyünk őszinték, van ilyen orvos. Be tudom bizonyítani ha akarom. De nem akarom. Mert ez a hazai orvosszakma fogyatékossága, és akik ezt kihasználják a kiskapuk országában, nem a transz társadalomé.

Amíg az orvostudomány nem biztosít védett, és csak számukra fenntartott diagnózist (F64.0 vagy HA60 vagy C3PO, vagy bármi), és engedik, hogy megosztó szubkultúrák is átjárhassanak a területen, addig ne csodálkozzunk, hogy a fejekben is kavar van. Mert szép gondolat a depatologizáció is, mint a szocializmus is, csak életképtelen. Mert ugyan én is osztom, hogy nem betegség, főleg nem mentális, de ugyanúgy egy rendellenes állapot, mely orvosi beavatkozást igényel. Ahogy én is igényeltem. [Mert ugyan ki írná föl a gyógyszerem (minden ellenkező vélekedéssel ellentétben, TB-támogatás nélkül), ha nem kezelendő rendellenesség?] Mert aki nem igényel, az másik kalap, másik kód. Ahogyan az önrendelkezési jogon történő jogi nem elismerés is szép gondolat, mindaddig, amíg épp nem a férfi - nő skálán mozog a cucc. Mert azért ugyan ki vállalja a felelősséget, ha éppen egy tényleg tudathasadásos, skizophren vagy éppen bipoláris ember találja csak úgy változtatni, mert akkor épp úgy gondolja. A kormánytisztviselő pedig, nem fogja tudni megmondani (nem kompetens), hogy az ő állapotán ez ronthat is akár. Márpedig orvosi beavatkozást, akkor végeznek (ami a nem jogi elismerésével lehetőséggé válik), amikor tudható, hogy a beavatkozással a patiens egészsége és életminősége javulhat. Márpedig a férfi-nő tranzíció nem érhet véget a jogi nem elismerésével. És ehhez meggyőződésem, hogy az orvosszakmának nyújtania kell minden lehetőséget, hogy a patiens minél jobban meg tudjon szabadulni a diszfóriájától. Ugyanis kevés transszexuális ismerek, aki csak a személyi igazolványában lévő nemével kapcsolatban érzett diszfóriát. Ezt a férfi - nő tranzíciós síkon állítom, és a transzneműség harmadik nemként való definiálását nem érinti, és a nem bináris skálán ez nem érvényes. Ergó a tököm tele van (lenne ha volna), hogy a "nő"-t mint jogi kategóriát jolly jokerként használjuk, hogy ami nem férfi az nő. És ami nő az nem férfi. Csak a nő a nő és csak a férfi a férfi. Anatómiailag és jogilag ez a kettő létezik (nem mondtam, hogy ne legyen x). És véleményem szerint csak a transszexuális személyek jelentik azt a "tömeget", akik e skála két végpontja közt tranzícionál. Ezért hívják transz - szexuálisnak. A két szex (biológiai nem) közötti átmenet.

Ahogy egy transznemű nem egyenlő egy meleggel, úgy a szubkultúráknak sincs helye a transzszexuális terekben (hormonkezelés, jogi nem és névváltoztatás, műtétek). Ahogy különbség van az influenza és a megfázás között. És nem feltétlenül tartom jó dolognak (fő és jószágvesztés terhe mellett) a szezon-fazon/egykutya keverést, mert Ti sem szoktatok neki örülni, ha kevernek ezzel, vagy azzal. Az őszinteség hiányát vélem fölfedezni a transz közösség berkein belül, és a mérhetetlen szétszórtságot, széttagoltságot. Pedig lehet, hogy, ha sikerülne a transzszexualizmust egyként értelmezni, akkor sikerülne egyfelé is menni, és nem olyanná válni mint az mszp (én már csak tudom), hogy nem kell ahhoz ellenfél, hogy felzabáljanak. Megteszi azt a saját belső ellenzéked. Akkor talán lehetne erős és összeszedett szervezet, ahol helye van az aktivizmusnak, és a elméleti bázisnak, nem elveszítve egymást. Hogy ne váljon se jugoszláv partizánosztaggá, se angol dzsentri klubbá az egész.

A transzszexuális nőnek nincs más vágya, mint a jogi nevét és nemét megváltoztassa a számára megfelelőre, elvégeztethesse a számára kívánt műtéteket, hogy a teste is azonosulni tudjon a személyiségével, és ezzel megfeleljen a társadalomnak, valamint, hogy a társadalomban a nemének megfelelően ismerjék el, és akként is kezeljék. Azaz

A női életvitel, a női lét, a női anatómia, a női szocializáció teljes, kivétel nélküli felvétele,.

És az esetek nagy többségében mindent feléget maga mögött, hogy még ne is emlékezzen a múltra. Egyszerűen megbújva a szürke átlagpolgár szintjén, elvégezve a kis dolgát, folytatni az életét, immáron úgy, ahogy szeretné. A transzszexuálisok neme férfi vagy . Attól, hogy valaki azt mondja, hogy én transzszexuális vagyok (vagy ernyő fogalommal összenőtten használva: transznemű), az nem harmadik nemként való hivatkozás, csupán  egy előtag, ami jelzi, azért nincs minden rendben velem külsőleg haver, mert az, hogy a külsőségeim nőiesek, azok nem mindig voltak így. ÉS ha valamik nem nőiesek, azok azért nem azok. Ha azok lennének, nem lennék transznemű.

Nem minden tranzíció végződik sikerrel. Sajnos. Sokan a pártállam idején nőttek föl, amikor még, ha nem is üldözték, de jobban megvetették a jelenséget, inkább beletörődött, vagy még akkor öngyilkos lett. Vagy valaki, aki sose mert lépni saját magáért, vagy épp most örlődik, és tervez kitörni. Van aki ugyan fiatal, de olyan testtel áldotta meg a sors/teremtő, hogy azt semmilyen körülmények közt nem lehet a kívánttá alakítani, hasonlatossá tenni (vázizomzat, koponya...etc), mivel annyira maszkulin/feminin valaki, hogy nem fog tudni csak úgy feltűnés nélkül beslisszanni a társadalomba. 

Itt van például a 44-es lábam. Sokan kommentelték Hollókő kapcsán, hogy sok nőnek van 44-es lába. Kapj már a fejedhez ember! Az lehet, hogy Te pont ismersz egyet, de nézd már meg a cipőválasztékot! Vagy csak kérdezz meg egy bolti eladót, hogy milyen gyakran keresnek 44-es női cipőt! Szóval, ha az esetek 5%-ban visznek, azt nekem ne mondd már "sok nőnek". Nyilván a magasság is olyan, hogy vannak 189 centis lányok (magassarkú nélkül is), tudom, én is láttam már. Nagyobb ádámcsutkájú és mélyebb hangú született nőt is, nagyobb kezűt is (nyilván a magassággal azonosan nagyobb végtagok). 1-1 férfias vonás is előfordul született nőknél. Sőt az arcukon is van szőr. Egyenként ezek a jelek még magában nem buktatná le az ember lányát, de együttesen igen. Nekem sincsen transz identitásom, soha nem volt.De az orvostudomány azt mondta, amit én szeretnék, azt így hívják. Ezért el kellett fogadnom.

Nem mindenkire egyformán hatnak a hormonok, nem mindenkinél éri el a kellő hatást, nem mindenki a megfelelő időben kezdi szedni (mivel amikor lenne a legnagyobb értelme, akkor törvényileg nem lehet Magyarországon legális hormonkezelést folytatni). Nem mindenkinek jó az anyagi helyzete, a szociális háttere ahhoz, hogy a minőségi műtéti beavatkozásokat megengedhesse magának. Ha egyáltalán akar. Mert valaki nem is akar, ami még jobban megbonyolítja innentől az egész gondolatmenetet, hogy ha ezt nyilakkal próbáltam volna már itt lerajzolni, ki sem férne. Hiszen joggal kérdezitek, hogy: De hát transzszexuális, Te írtad le, diszfória meg izé, meg mindent megtesz, hogy a testét azzá, aki meg.... Tegyük a döglött kutyához. Amíg a hazai orvostudomány identitászavaros, addig ne várjunk csodát, hogy a társadalmi elfogadás könnyen fog menni.

Ha a föntieket szétválasztjuk és agyunkkal sikerül értelmeznünk (minimum 10 bit), hogy hollókőn nem a borostás Pista bácsi akarta a f@szát (sic!) népviseletbe dugni (mert nincs, és nem is tettem volna, amíg az van), hanem egy nő. Egy transzszexuális nő, aki azért vállalta föl transzszexuális mivoltát, hogy ezen a blogon keresztül segítsen a többi transzszexuális társának. Hiszen mitől lenne hiteles, amit írok, ha nem attól, hogy jó magam is az vagyok. Mi mástól lenne érdekes egy Eszter blogja, aki a transzszexuálisok elfogadásáért küzd? Aki azért vállalta föl, mert ma Magyarországon az orvostudomány által elismert transzszexuális személyeknek az az alapvető joguk is csorbult ezidáig sokszor, hogy a nevük és a nemük megváltoztathassák. Nemhogy a hazai ellátó rendszer segítse (eddig sem tette, most sem fogja túlzásba vinni). Volt példa, hogy biztosított transzszexuális emberek tb-s vérvételét számlázzák ki beküldő orvosoknak "mert ez esetben nem jár". Vagy alázzák meg az ellátás során, vagy szolgáltatás igénybevételekor. Csak mert nem vagy hajlandó elismerni, hogy létezem. Csakúgy mint attól, hogy nem veszek tudomást egyes emberek butaságáról, attól még azok maradnak. 

És ez nem dzsendör sztádíz. Ezek sima tények. Csak fel kéne fogni. Mint, hogy a föld nem lapos, és, hogy amíg nem ismersz valamit részleteiben, akkor nem pofázol hülyeségeket. Kérdezel, olvasol, tanulsz holtodig...mint a jó pap.

Ideje egy nagytakarítás a fogalmak körül. Hogy ne kelljen azért küzdenem nap mint nap, hogy nekem is van jogom élni, hogy hétköznapi lány vagyok, mint bármelyik más, és, hogy ember vagyok. Ilyen alap dolgokért kell küzdenem, és küzdenie más sorstársamnak is nap mint nap. Ha ezt elolvastad, és megértetted, már sokat segítettél abban, hogy ne így legyen.

Ölelek és puszilok mindenkit:


Eszter

Kövess Facebookon, Instagramon vagy twitteren! 


Update1 (2019.07.23) : A transzvesztitzmusról szóló részt javítottam, bővítettem, korrektúráztam, mivel nagyon leegyszerűsítő, és ezáltal laikusok számára félrevezető lehettem. Köszönöm az észrevételt, sokat T-anultam!



Nálunk nem csak az ország, hanem a szerelem is kettő. A világ legtermészetszerűbb, legősibb, leggyönyörűbb, legmegmagyarázhatatlanabb csodája. Amit mindenki ugyanúgy érez. Még, akkor is, ha vannak, akik nem így gondolják. Éppen ezért az emberiség történetében nem igyekeztünk megkérdőjelezni mások iránt érzett szeretetünk, avagy, ez is egy olyan...