Hazudni bűn

2019.07.21


"Ne hazudj, és más becsületében kárt ne tégy" (Isten tízparancsolata - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

Régen írtam nektek, amit röstellek. Hónapokkal ezelőtt. Munkámra és magánéletemre is kicsit nagyobb hangsúlyt fektettem az elmúlt hónapban. Az UTx miatti orvostudományi ámokfutásban is végül elfáradtam, amit nem vártam, de előre meg lett írva, így megpihentem. Nyilván sejtitek minek szentelem ezt a bejegyzést.

Jómagam is megdöbbentem, hogy a tervezett fotózásom, végül az országos vezető politikai híreket aktivitásban verő, vezető országos hír lett. Egyáltalán nem vártam, nem is akartam. Eleve úgy volt, hogy, ha már eljárásnak kell indulnia, megegyezéssel kellene végződnie. De sajnos nem így lett, mivel álláspontjaink annyira távol kerültek egymástól.

Rendkívül megmosolyogtat, hogy egyének, weboldalak az ügy teljes ismeretének teljes hiányában tömény propagandától, és gyűlölettől bűzlő szart toltak médiumuknak nevezett moslékosvödrében az olvasók elé (nem szívesen hivatkoznám meg őket). Sokan ettek belőle. Ahogyan az igazi sajtó megkeresett kérdéseivel, hogy az ügyet teljesen valóságában tudja megírni, úgy a szenny terjesztői nem így tettek. Paranoid teóriák, világméretű hazug összeesküvések, és görcsös félelem lett úrrá egy magyar átlagember életének apropóján. Ruhát mert kölcsönözni.  Ez lett az ürügy.

Még mosolyogtatóbb, hogy az identitásválságot kiáltó életellenes csoport, azt sem tudja meghivatkozni, mely szentírás hiteles, melyre hivatkozhat, ellenem (?). De a legtöbbjük nem is hivatkozik. Csak "mocskos buzi". "Provokátor". "Tönkre tesz egy magyar vállalkozót". Tehát hazudnak. Megint....

Sok-sok kérdés merült föl, pl. hogy én miért fedtem föl a transzszexualizmusom (mert nyilvános infó itt is, és a felületeimen is, mellesleg nem tartok benne semmi szégyellni valót), vagy, hogy mennyire gusztustalan vagyok, egyáltalán minek is él az ilyen.

A hazugságokat eloszlatva megnyugtatok mindenkit: senki nem provokált senkit, senkit nem marasztaltak pénzbüntetésre (az eljárás alatt kifejezetten kértem, hogy a hatóság további jogkövetkezményt ne alkalmazzon), senki nem gazdagodott egy forinttal sem az ügyön (legfeljebb a vállalkozó ügyvédje, ha pénzért vállalta az ügyet), senki nem rokkant bele az ügybe. Egy dolog történt: a szélsőséges életellenes erőknek született egy figyelmeztetés, hogy emberként kell kezelniük minden embert. 

Amikor két felnőtt magyar embernek nézeteltérése van egymással, és úgy véli valamelyik fél, hogy jogai és lehetőségei, hátrányokat okozva, sérültek, továbbá nem tudtak megegyezni, akkor az ügyet bíróság, esetleg erre szakosodott hatóság előtt rendezik a nézeteltérést,  átadva egy harmadik (külsös) félnek a döntés jogát, melynek döntését már az eljárás megindítása előtt magára nézve elismeri. Ez történt most.

Bár egyesek szerint az EBH-t be kéne hinteni sóval, hiszen csak a "buziterrort" szolgálja a nemzet bomlasztásának oltárán, mégis azt javaslom gondolják újra. Hiszen lehet szükségük lesz rá, ha védett kora, várandóssága, politikai véleménye, vagy a gyereke szexuális irányultsága miatt fogják kirúgni/föl nem venni munkahelyre / nem kiszolgálni bárhol.

Az ügy a következőképpen állt elő:

Ez az első olyan tiszta évem, melynek mind a 365 napját általam is elismerten teljes értékű nőként tölthetem. Ezért át és-felértékelődött sok minden. Húsvét közeledtével támadt föl bennem a gondolat, hogy milyen szuper lenne egy népviseletes képet lőni rólam. Sőt, ha lehet, nyakon is öntetni egy jó vödörnyi hideg kútvízzel. A húsvéthoz éles emlékek fűznek, amikor is keményen ellenálltam gyermekként: nem nekem kell locsolni másokat. Ez, a hagyományokat mélyen tisztelő nagycsaládunkban végig kísérte jó pár évemet, amire elfogadták: nem megyek. Persze életem további részében mosolyogva, és sóvárogva figyeltem, amikor a manusok, pillanatot lopva meglocsolják, a büdösebbnél büdösebb pacsmagokkal, a felségüktől csórt parfümmel, vagy a markukba gyűtött csapvízzel a lányokat. Vágytam rá. Ezért úgy gondoltam, most a munka nehezén túllévén, megengedhetem magamnak, sőt megajándékozhatom magam egy locsolkodással. Húsvéti locsolkodással. Hagyományos húsvéti locsolkodással. Hovatovább, hagyományos hollókői húsvéti locsolkodással.

Nálunk általános iskolában kötelező volt a néptánc, Eger egyik kertvárosi iskolája komoly hangsúlyt fektetett a hagyományok ápolására. Szerettem, de nem vált az életem szerves résévé. Mindenesetre, a húsvét nálunk érték maradt. Nem az az igazi keresztényi formában, ahol a szentírással és minden formalitással együtt, de amit a néphagyomány megtartott, azt megtartottuk mi is. Ezért úgy éreztem, ez nekem is fontos. Egyetlen egyszer szeretném, hogy meglocsoljnak, de azt igazán. Ehhez Hollókő tökéletes választásnak tűnt.

Megálmodtuk Dotival, hogy beszerzünk egy hollókői népviseletet, majd a faluban és a várban lövünk 1-1 képet. Amikor végzünk, még ebédelünk is egyet, és ha a tömegközlekedés nem kedvez, ott is alszunk valahol. Egyszerűnek ígérkezett. Felforgattuk az internetet, népviselet reményében, de kiderült: nem lesz olyan egyszerű. Szimpla palóc népviseletet is írtó nehéz bérelni, nem hogy kimondottan, speciel hollókőit. Sokan kérdezték, miért nem vettem föl akármilyen népviseletet, a többség úgysem tudta volna, hogy ez nem passzol egymással. De részben a hollókőiek hagyományainak a tisztelete, részben a jelenet hű tükrözésének okán, ezt nem voltam hajlandó megtenni. Hollókőn vagy hollókői, vagy semmilyen. Megmozgattunk minden szálat (ki lehet néptáncos az ismerőseink közül, ki ismerhet olyan embert, aki tud egy kontaktot?...), hátha sikerül. Végül kaptunk egy ruhakészítő hölgy elérhetőségét, aki azt javasolta, keressük föl a Hollókői Világörökség-kezelő Nonprofit kft-t, hátha ők tudnak segíteni. Erre "postafordultával" írtam is a kft-nek, ahol felvázoltuk a tervünket: ruhakölcsönzés, 1-2 óra fotózás, a fotók saját internetes felületeimen való közlése, fakultatíve vízzel nyakonöntés.

Válasz jött, mégpedig kulturált, készséges rendkívül kedves formában. Néhol tele szmájlikkal. Utólag kiderült, hogy a nonprofit kft-től soha nem kaptam választ, hiszen ez a levélke egy egyéni vállalkozótól jött, aki levelem neki történt továbbításával jutott kérelmemhez. Felvázolta a ruha lehetőségeket, az árat, tett javaslatot az időpontra. Ekkor tudtam meg, hogy a "sima" bérlés, hogy kikérem a ruhát nem megy, ott helyben beöltöztet, ez csak így megy. Nekem ezzel nem volt problémám, nagyon örültünk a válasznak. Sőt. Olyan volt, mint egy álom.

Rögtön kértem Dotit, (aki a fotókat készítette volna saját gépével), beszélje meg vele ő az időpontokat és az egyéb részleteket. Tekintettel, hogy ez beöltöztetés lett volna, mint kiderült, és sok kérdés felmerült a beöltöztetés során (csizma, lábméret mizéria), kifejezetten kértem, hogy említse meg, hogy a modell transznemű, a helyszínen ne legyen szemöldökhúzogatás. A sors végül úgy hozta, hogy a jelenlétemben beszélte meg a dolgot a vállalkozóval, vannak olyan hangosak ezek a mai telefonok, hogy hallottam, szinte mindent.

A vállalkozó ismét rendkívüli empátiáról és elfogadó magatartásáról tett tanúbizonyságot, és egy mondat nagyon is megmaradt bennem: azt mondta, szerinte az lenne. a baj, ha ez másoknak baj lenne. A méretemet is megbeszéltük (189 centi), és közösen egyetértettünk abban, hogy be lehet úgy állítani a ruhát rajtam, hogy az előnyösen álljon. Ez még jobban megerősített abban, hogy megtaláltam a legjobb embert erre a feladatra, minden megy magától, zsírozás nélkül. Szuper. Meg is beszéltek időpontot, bőven húsvét előtt, hétvége, délelőltt, ahol a turista had jelentős része kikerülhető. Senkiben nem keltünk megbotránkoztatást, nem támadnak be turisták, valami helyi produkció hitében.

Ezek után ért váratlanul, ami következett. Kaptam egy emailt, amiben azt írta a vállalkozó, hogy a fotós kollégámmal való egyeztetés során említésre kerültek a paramétereim, amire nem tud biztosítani megfelelő ruhát, mert az nem illik hozzám, 

..."sőt kimondottan ütközik a hollókői hagyományokkal, és ha mondjuk ilyen képek kerülnének akárcsak saját felhasználásra is ki az internetre, akkor én nagyon kikapnék.A fotózásnak is pedig híre ment a faluban,és nagyon sokan fejezték ki nem tetszésüket, pontosabban nem tudnának azonosulni azzal hogy Hollókőn Eszterről ilyen képek készüljenek.Ez nyilván abból adódik, hogy azért Hollókő az óriási hírneve ellenére, mégis egy zárt keresztény közösség, és nyilván a falu vezetésének elsődlegesen a falu lakónak a véleménye a legfontosabb, és a hagyományok tradíciók megőrzését tekintik legfőbb feladatuknak.Sajnos ezeket a dolgokat figyelembe véve, mégsem tudjuk megejteni a beöltözést." (Sic!)

Ezt az üzenetet -ellentétben más állításokkal-, még sok-sok levélváltás követte. Elsőnek sajnálatomat fejeztem ki a vállalkozónak, hogy már nem tudja magát tartani a megbeszéltekhez. Továbbá felhívtam a figyelmét arra, hogy vallási okokból visszamondani szolgáltatást, ráadásul védett tulajdonságra hivatkozva, ma Magyarországon nem szabályszerű, sőt eljárást vonhat maga után. Többször is kértem a vállalkozót, hogy fontolja meg a döntését, és vonja vissza a szolgáltatást megtagadó levelét, amire nem volt hajlandó, és rám bízta, ezek után mit teszek.

Sok hazugsággal ellentétben nem azért kezdeményeztem eljárást az Egyenlő Bánásmód Hatóságánál, mert "csakazértis nekem van igazam", hanem mert az ügyet precedensnek ítéltem meg. Úgy gondolom, és úgy vélem, hogy ha az elutasító levelet (melyben egyértelműen hivatkozva van, hogy transzszexualizmusom miatt nem kapok népviseletet), tudomásul veszem, és elmegyek mellette, akkor kvázi engedélyt adok rá, sőt, bátorítom a vállalkozókat, hogy vallási meggyőződésre hivatkozva szolgáltatók (akik nyílt szolgáltatást nyújtanak embereknek) megtagadhatnak bármit, bármire hivatkozva. Azért mert transzszexuális vagy. Vagy azért mert magas, vagy mert alacsony, vagy mert kövér, vagy muszlim, vagy zsidó, vagy nő, vagy újpest drukker, vagy béemvés, vagy ellenzéki, vagy köpcös, vagy az istentudjami. Ha elmegyek az ügy mellett, akkor Hollókő egy privilegizált faluvá válásának résztvevőjévé válok, ahol a turizmus is már csak majd egy szűk csoport által képviselt értékrendek alapján történhet. Ellentétben az én véleményemmel, hogy Hollókő világörökség. Mindenki számára elérhetővé és láthatóvá váló, a szolgáltatásokban mindenben nyitott, hagyományaiban konzervatív, de marketingjében befogadó, a korral haladó településsé váljon. Ahogy az törvényes. (Nem beszélve arról, eddig ki tudja hány lmbtq ember hagyta ott a dohányt Hollókőn).

Számomra az ügy precedens, hiszen, ha ezt hagyom, akkor orvos, ügyvéd, hivatalnok, bolti eladó, autószerelő, kocsmáros, idegenvezető...stb nem nyújt nekem szolgáltatást, vagy ellátást, mert éppen az ő világnézetébe az én létezésem nem fér bele. Meg majd a rendőr is megbüntethet érte, mert az vagyok. Meg a tűzoltó se mentsen ki lángoló épületből, mert keresztény, vagy muszlim, vagy buddhista az állomány. Félreértés ne essék, ezeknek az embereknek nem az a bajuk, amit tettem, vagy teszek minden nap, hanem a puszta létem. Az, hogy élek. Aminek orvoslására egyes hozzászólásokban igyekeztek is megoldásokat foganatosítani.

A szóbeli tárgyaláskor derült ki, hogy az én, és a vállalkozó ügyvédjének álláspontja messzmenően ellentétes egymással. Vélelmezem, hogy a vállalkozó mások véleményének lett áldozata, amit az eljárás során hiteltérdemlően nem hárította el magáról.

Attól függetlenül, hogy nem olvastam, tudok az elszabadult indulatokról. Nem teszek úgy, mint ha nekem ehhez semmi közöm nem lenne, de az már akkor körvonalazódott, hogy ez nem rólam, és az ügyről fog szólni, hanem szélsőségesek provokációjáról, erőszakos ideológiai harcokról.

Megjelentek a magukat mélyen kereszténynek tituláló, hirdető emberek, akik lassan plakátolni kezdték, hogy minden normalitással szembemenő, a normális egészséges embert és erkölcsöt megerőszakoló, háttérhatalmak által előretolt hídfőállás vagyok, tele provkációval és gyűlölettel, aki minden igaz magyar és keresztény értéket megsemmisíteni szándékozik. Sőt, lehet, hogy éjszakánként Budaházy Edda buzdítására megfogant gyermekeket eszek. Meg Soros György, meg buziterror, meg amúgy is.

Legfőbb dolog, ami tudatosult bennem, ebben a napokig tartó komment-állóháborúban, hogy rengeteg embert sértettek és bántottak meg. Akaratomon kívül. Minden valóban gyakorló vallásos, keresztényi értéket képviselő kommentelőtől bocsánatot kérek, ha tisztességes értékeken alapuló hozzászólására éles kritikát és szóbeli bántalmakat kapott bárkitől. Azoktól is, aki nem kommentelt, csak olvasta őket, milyen kirekesztő, elvtelen és gyűlölkődő politikai ideológiával keverték össze vallásukat.

Bocsánatot kérek az elfogadás, a humanizmus és a szellem embereitől, a liberális értékek őrzőitől, akiknek vica versa meg kellett élniük ugyanezt, ugyanazoktól a szélsőségesektől.

És végül, de nem utolsó sorban sorstársaimtól, akik e kapcsán kaptak bántást, vagy (remélem nem fordult elő) a napokban kaptak személyesen, az ügy felkorbácsolása következtében.

Egyben felháborodásom és mélységes aggodalmamat fejezem ki, hogy életellenes csoportok szándékosan ideológiai kérdést csináltak ebből a precedens ügyből. Állítják, hogy ez egy provokáció, ami a norrmalitással szembe megy. Szembe megy e a normalitással az, aki a tiszta jog adta lehetőségével érvényt szerez annak érvényesítésére. Hiszen mindenki csak akkor éljen a jogával, ha az az ő nézetüknek megfelelő. Sőt, igazából nekem ne is járjon, hiszen szerintük én nem vagyok keresztény, se magyar, se ember. 

Kedves életellenes gyűlöletkeltők!

Tudjátok, amíg ti azon dolgoztok, hogy ellehetetlenítsetek egy csoportot, mi az életünkért küzdünk. Ugyanazok az emberek vagyunk, akik reggel felkelnek, tisztálkodnak, fogat mosnak, reggeliznek, elindulnak munkába, melyet lelkiismeretesen, és a legprecízebben látjuk el. Mert nekünk többet kell teljesítenünk, hogy bizonyítsunk. Aztán ugyanúgy zötyögünk a buszon, tekerjük a bicajt haza, ahol elvégezzük a házimunkát, és hódolunk hobbinknak maradék szabadidőnknek. Mi is vagyunk náthásak, és vérzünk, ha megvágjuk magunkat a konyhában főzés közben. És tudjátok mit? Nem fertőz. Míg ti természetesnek veszitek, hogy semmiért nem diszkriminálnak benneteket, (ami nektek születésetek óta jár alanyi jogon) mert "tökéletesek vagytok", addig számunkra ez mindennapos küzdelem.

A transzszexualizmus definíciójával sem vagytok tisztában (melyet büszkén vállaltok, hogy nem is vagytok hajlandóak elolvasni, megtanulni), ahogyan egy ember életével sem. Mégis oly ítéleteket szórtok más fejére tudatlanul, arcátlanul, arctalanul, gerinctelenül, hogy azt fáj olvasni (és értelmezni is). De veletek ellentében én nem vetlek meg érte benneteket. Sok hozzászólást küldtek, hogy ez már megüti a bűncselekmény kategóriát. De nem teszem meg. Tudjátok mit. Amit provokálni próbáltok. Betudom a felfokozott hangulatnak, és a véleményszabadság iránti tiszteletemnek. Ellentétben veletek, én munkám során ugyanúgy kiszolgállak, ellátlak, elintézem az ügyed. Mert ember vagy. És tisztellek. Azért mert ember vagy. És nem a véleményedért. Hanem annak ellenére. Mert ember vagyok. És teszem ezt anélkül, hogy nem tudom, mit csinálsz a hálószobádban, mit dolgozol, mi a vallásod, melyik pártra szavaztál, vagy szeretsz-e vagy sem.

És nem is nagyon értem miért mérgelődtök, idegeskedtek. Mi, a társadalom elenyésző hányada, nem vagyunk a hatalom kegyeltjei. A gyülöleteiteket a regnáló hatalom használja. Had idegeskedjünk, és frusztrálódjunk, most mi egy kicsit. Ti pedig élvezzétek, hogy teret adnak, és kívánságotoknak megfelelő erkölcsi pöcegödröt hoznak létre számotokra, melyben jól érezhetitek magatokat, és buzizhattok, és köpködhettek, ütlegelhettek bárkit, sokszor következmények nélkül. Hiszen sokan nem teszik szóvá a történteket. Ellentétben velem.

Mindenesetre szégyenletes dolog, hogy egy erőszakos, bigott kisebbség az ügyet átideologizálva, rá hazug indulatokat építve, Magyarország törvényeit, se semmilyen értékrendet, és emberi életet nem tisztelve fröcsög. Szerencsére tényleg csak kisebbség, még ha az elmúlt időkben kissé hangos is. Verve a dobot, hogy mert Pride, amin egyébként soha nem is vettem részt (nem azért mert nem tetszik).

Pozitív, és iránymutató, hogy rengetegen írtatok bátorításotokról, támogatásotokról, és az ügy melletti elkötelezettségetekről. Ez személyemet jobban megragadta, és reménnyel töltött el, hogy vannak aktivistái annak a szép világnak, ahol még akár Bayer Zsolt is felvállalhatja önmagát. Többségben vagytok, akik úgy vélitek, minden ember egyenlőnek született, ha úgy tetszik, azonos jogokkal ruházta fel a teremtő. Sokkal többen vagytok, Ti támogató ismeretlenek, és igazi tiszta keresztény emberek, akik hisztek egy olyan világban, ahol nem bajlódunk fölöslegesen olyan dolgokkal, hogy elfogadjuk a másikat. Mert ez alapvető dolog.

Ebben kérem a segítségeteket, és kérem minden sorstársam segítségét is. Hiszen nem szabad elfelednünk; az, hogy bennünket, hogyan ítélnek meg, nagyrészt rajtunk múlik.

És akiket illet, azok remélem tudják: Hazudni bűn.


Puszillak és ölellek benneteket:



Nálunk nem csak az ország, hanem a szerelem is kettő. A világ legtermészetszerűbb, legősibb, leggyönyörűbb, legmegmagyarázhatatlanabb csodája. Amit mindenki ugyanúgy érez. Még, akkor is, ha vannak, akik nem így gondolják. Éppen ezért az emberiség történetében nem igyekeztünk megkérdőjelezni mások iránt érzett szeretetünk, avagy, ez is egy olyan...