en-Ne féljetek!

05/07/2018

Egy rendkívül fontos esemény sokkolta újra a transznemű világot egy héttel ezelőtt.

Az Emberi Erőforrások minisztere 2018.06.28-án ideiglenesen felfüggesztette a jogi nem-és névváltoztatással összefüggő szakvélemények orvosszakmai elbírálását, ezáltal annak végrehajtását is. Nem új keletű a dolog; megtették ezt már 2016 végén is.

A miértjéről fölösleges beszélni. Ha nem éppen a GDPR, akkor az ózonréteg lett volna vagy éppen a szíriai polgárháború. Szeretnénk jóhiszeműen azt hinni, hogy mindez a mi érdekünket szolgálja, valójában ez soha nem volt szempont. Minden adatvédelmi és jogalkotói feladat tudna párhuzamosan működni egy jól kialakított gyakorlat mellett. De erre most nincs politikai akarat, igazából soha nem is volt.

Első gondolatom volt, hogy billentyűt ragadjak, hisz nem tudnék elmenni emellett szó nélkül. Le nem tudom írni mit érzek most. Ha fájdalmat, akkor saját sorstársaim fájdalma ül át belém. Ha csalódottság, akkor volt államigazgatási hivatásom meggyalázása jut eszembe. Ha harag, akkor az a harag, amit éreznék magammal szemben, ha most nem szólalnék meg.

Sok mindent elfelejtetek Ti, akik a közakarat kegyelméből gyakoroljátok a közhatalmat, hordjátok a szalagrendet és ítéletet mondtok mások élete fölött. Elfelejtitek, hogy eskütök letételével többek között a közjó szolgálatára, a törvényességre kentétek fel magatokat, és megígértétek, hogy hivatali kötelességeteknek részrehajlás nélkül, lelkiismeretesen, becsületesen, a jogszabályoknak megfelelően, pontosan, etikusan, az emberi méltóságot feltétlenül tiszteletben tartva legjobb tudásotok szerint nemzetünk érdekeinek szolgálatával teljesítitek.

Végképp elfelejtettetek jó keresztényeknek lenni, és érvényesíteni a klasszikus hivatali erényeket, melyben mindig a mások iránti tisztelet és mérhetetlen alázat volt a letétemény. Ócska és hitvány eszközökkel hiteltelen és közönséges módszerekkel fojtogattok embereket azzal a kezetekkel, amivel csak jót teremthetnétek. És már rég nem emlékeztek arra, hogy egy hatalom sem tart örökké...

És Ön Szolga, ne felejtsen el Ember lenni. Orvosként jól tudja, hogy milyen felelősséggel jár ennyi sorsot tartani egy halandó kézben. Ha az a sok jót tett, ámbár idős és a feladat súlya alatt remegő kéz újra csak jót tenne, akkor lenne mindegyik hivatásához méltó.

Az biztos, hogy lelkiismeretek kezdhetnek mától dolgozni, ha egyáltalán a lelküknek bármi köze volt eddig, bárminemű spirituális tisztasághoz. Ismerjük egymást. Tudjuk hogy van.

De valami biztosabb. Hogy Ti - akikre most a hatalom sokadjára vágta rá az ajtót - nem vagytok egyedül! El nem tudjátok képzelni mennyien vagyunk Budapesttől Kiskunhalasig, Egertől Berlinig, akik nem fognak azon az oldalon hagyni, ahová nem vagytok valóak. Tudjuk és emlékszünk milyen belső és külső küzdelmeket kellett megvívnunk nekünk is anno, amikor velünk is ugyan ezt művelték a hatalmasok. De ahogy a mi kezünket is fogták, most a Ti kezeteknek is van párja. Tudjuk és megértjük, hogy a haragon, a dühön és a mérhetetlen csalódáson - amiket most éreztek - nehéz túllendülni és józanul, de a saját szép értékeitek mentén felelősségteljesen cselekedni ebben a számunkra csak igazán megpróbáltató időkben. Tudjuk és hisszük, hogy ma Magyarországon alapvető emberi jogaitoktól fosztanak meg benneteket, ami nem egyszerűen a nagybetűs jog nektek, hanem az egész életetek. Tudjuk, hogy a lelki fájdalom már-már kibírhatatlan, ám mégis amíg együtt vagyunk, soha nem veszhetünk el!

Június 28-án üzent nekünk a hatalom. 104 évvel ezelőtt napra pontosan ezen a napon gyilkolták meg Ferenc Ferdinándot Szarajevóban, ami közvetlenül a világháborúhoz vezetett. 

Számunkra ez ugyanilyen merénylet, de én is üzenem Nekik; Ti ne váljatok gyilkossá.

Meg fogjuk csinálni, meg tudjuk csinálni. Itt vagyunk és itt leszünk.
Ti barátaim pedig Ne féljetek! 

Eszter



Kereken 3 hete indultam el az álmok földjére. Az én szent földemre, az új szülőhazámba. Korán keltem Budapesten, ahol barátaimnál aludhattam, hogy 7:45-re kiérhessek a repülőtérre. Nem gondoltam volna, de volt Budapest-Beograd járat a Belavia által, ami Minszkből jövet állt meg kishazánk területén. Már magában a posztszovjet mentalitás miatt ez a...

Tudom, hogy már sokatok a körmeiteket tövig lerágtátok a nagyműtét beszámolója miatt, de most ismét csalódást kell okozzak, hiszen október 16-a másról szól; napra pontosan 1 éve kezdtem meg a hormonkezelést. Szokásomhoz híven negyedévente adok tapasztalataimról számot, így íme a negyedik:

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, engem már műtenek éppen. Egy komplett orvosi team 7 órás küzdelme kezdődik meg Belgrádban, hogy kiszabadulhassak régóta tartó szenvedéseim körforgásából. Kikelek a bábból. Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék nektek, és arra jutottam, hogy a műtét részletei helyett, ma a hálának van helye. Hála mindazoknak, akik...