en-Első lépés

10/07/2018

Transzneműnek érzem magam, először informálódok, el akarom kezdeni a tranzíciómat. Mit tegyek?

Először is ürítsd ki az elméd, nyugodt és megfontolt pillanataidban elmélkedj ezen a dolgon. Bonts egy üveg bort, egyél egy rántott húsos szendvicset, hallgass tök jó zenéket, de lazulj el és üríts ki minden befolyásoló tényezőt, amitől feszült vagy és azt is amitől boldog abban a pillanatban. Nagyon biztosnak kell lenned abban, hogy mit is érzel, ki is vagy valójában, és főleg, hogy mit akarsz tenni.

Ebben nehéz tanácsot adni, mert nagyon nem mindegy, hogy egy szegényes, rossz családi kapcsolattal rendelkező, falucskában élő tinédzserként olvasol most, vagy egy stabil felső-középosztálybeli, liberális értelmiségi családból származó budapesti transznemű vagy. De próbálok univerzális dolgokról beszélni.

Tudnod kell, hogy a lelked mélyén ott bent és az elmédben ott a bőröd alatt, és a csodálatos szemeid mögött ki vagy. Kinek definiálod magad és mióta. Tudnod kell, hogy amikor nőkkel és férfiakkal vagy együtt, akkor az jut eszedbe, hogy "mi nők és ők férfiak" vagy éppen fordítva. Amikor kicsi voltál, akkor kikkel tudtál teljesen jól azonosulni? Volt e nagyon rossz érzésed, amikor mindig a fiús társadalmi szerepekbe akartak beosztani? Vágytál e arra, hogy a rád osztott fiú szerepből kilépve végre az a kislány lehess, aki magadban mindig is voltál? Éreztél e mérhetetlen fájdalmat, gyomorgörcsöt, szégyent, amikor mindig is fiúként definiáltak mások, holott Te tudtad, hogy ez az életed legnagyobb tévedése? Szégyellted e a tested a serdülőkorban, amiért egyre jobban deformálódik a tested olyanná, amilyenné rémálmaidban sem akarnád hogy váljon? Amikor a saját nemi szerved látványa és érintése olyan megrázó volt, mint ha egy szatír érintené hozzá annyira idegen Tőled? Átélted minden álmodban, hogy végre egyszer az lehess, aki most nem vagy, és mosolyogva keltél föl egy olyan álom után, ahol legalább a képzeletedben nő lehettél egy picikét akár a szexualitásodban, akár a hétköznapokban? Aludtál el már nedves párnán, ami nem a hajadtól, hanem a könnyeidtől volt nedves? És miért sírtál? Mi fájt jobban, a meg nem élt álmok vagy a valóság? Vezess egy kis füzetecskét erről magadnak. Írd ki magadból mindent, de csak magadnak.

Ha jó válaszokat adtál, akkor érdemes tovább gondolnod, hogy lehet, hogy transznemű vagy. Nekem könnyű volt, amikor öt évesen kimondtam, hogy én lány vagyok. Akinek a belső hangja is az a lány volt, akivé válni fog nemsokára. De előfordulhat, hogy Te nem tudod még merre visz az utad. Nem biztos, hogy olyannak érzed a családod környezetét, mint ami kibírná ezt a nagy felismerést. Egyértelműen le kell tisztáznod a nemiségedet, ami a testedtől még most független. És ha valóban ellenkezik a született biológiai nemedtől, akkor lépned kell. De meg kell érteni, hogy, ha az érzés csak pár éve áll fenn, és nem vagy biztos magadban, akkor várnod kell. Ha egészen biztos vagy magadban és tudod, hogy mit akarsz, akkor  lehet, hogy már csak a hogyanokra várod a választ, akármennyi ideje érzed.

De egyet ne feledj! Bármikor, bármi is történjék, mindig legyen melletted egy gomb. Egy pánik gomb. Egy piros (vagy kék vagy rózsaszín vagy akármilyen) képzeletbeli pánikgomb, amit azonnal megnyomsz, ha bármikor is egy pillanatra is kételkedsz abban, hogy ki vagy. Ezt ígérd meg. Soha ne felejtsd el ezt a gombot és megnyomni, ha mégis kiderülne, hogy nem nemi diszfóriával és transzneműséggel állsz szemben, hanem fétis vagy valamilyen szubkultúra áldozata lettél. Vagy csak öt percre elbizonytalanodtál. Legyen ez egy kellemetlen szituáció a pszichiáternél, vagy éppen a műtőasztalon fekvés.

Másodsorban mindenképpen keresd meg a legjobb barátodat/barátnődet, akivel ezt meg fogod osztani. Tudom, hogy könnyű azt mondani, de hidd el, hogy minden fal, akkor a legmagasabb, amikor már ott állsz előtte. Utána már  csak emlék lesz az a fal. Le kell ülnötök egy parkban, egy kocsmában, egy padon egy sörrel vagy egy bambival, és el kell mondanod neki, hogy mit érzel. Lehet, hogy elsőre nem fog megérteni, vagy egyáltalán érteni ezt az egészet. Az is lehet, hogy sírva a nyakadba borul, hogy miért nem mondtad ezt el neki hamarabb (nálam volt sok ilyen utóbbi). De már megtetted magadnak az első lépéseket, hogy ezen a világon legyen egy olyan másik ember, aki ha nem is tudja, de sejti, hogy azok mögött a szemek mögött, a ruhád, a bőröd és az alakításod mögött egy másik ember áll. Tudni fogja, hogy egy színház a napod reggeltől estig, és csak arra vágysz, hogy igazán önmagad lehess és levedd azt a már unalmas és mindent felemésztő szerepet. El kell mondanod, hiszen egyedül nem fog menni, és önmagad felvállalása és megélése a cél, és nem az, hogy némán nézd, ahogy ez az őrült világ egyre csak jobban pörög.


Önmaga felvállalásának megtagadásával halmozhatja fel maga számára a legnagyobb adósságot egy transznemű


Persze majd erről bővebben írok, de attól hogy valaki rögtön nem csuklóból fogad el, még nem kell temetni a dolgot, hiszen, ha pont egy olyan emberről van szó, aki tizenéve x néven ismer, és annyira sok közös emléke van veled, és van egy fix képe rólad, akkor nem fog tudni pár perc alatt rögtön átállni. Sok múlik azon, hogy ő milyen közegből jött, milyen nevelést kapott, hogy tekint a világra. Múlik azon is, hogy Te magad hogyan viseled. Hogy éppen külső jegyeidben mit lát, hogy hallja azt a mit mondasz, hogy éppen mosolyogsz e, hogy látja e rajtad azt a mérhetetlen nyugodtságot és magabiztosságot, vagy a belső szépségedet. A vágyat rajtad, hogy átgázolhass a világon óriásként, csak hogy a kis rózsaszín dobozkádban lévő csodát kivehesd, amit az élet sajnos alaposan elrejtett előled. Te is egy egyéniség vagy, ahogy ő is és a habitusa is más, ahogy feldolgozza, éppen úgy mint annak, aki sikongatva örömmel fogja ezt fogadni. De minden bizonnyal, olyan embernek fogod ezt először elmondani, akiben feltétlenül megbízol. Tudom, mert amíg eddig ezt olvastad, közben folyton rá gondoltál. Úgyhogy tessék coming-outolni!

De nagyon légy türelmes magaddal! Ne ess abba a hibába, hogy 1-2 pozitív visszajelzés után a bolti pénztárosnak és a buszsofőrnek is az orra alá dugod az állapotod, mert nem biztos, hogy föl vagy még készülve arra, hogy nagyon bántó dolgokat kaphatsz, és ez valószínűsíthető. Mindig Te legyél magadnak az első, és végre legyél egy kicsit önző. Vigyázz magadra mint egy hímes tojásra, vagy egy porcelánbabára. Minden eltervezett coming-out között tarts annyi szünetet amennyi jól esik, amíg azt nem érzed, hogy "jöhet a következő!". Ha belebotlasz az első nem olyan jó élménybe, akkor mégis ott lesznek majd azok, akik már melletted tették le a voksukat.

És egyet jó tanácsként; nagyon, de nagyon becsüld meg azokat az embereket, akik szemrebbenés nélkül, de akár feltétel nélkül elfogadtak, netán támogatnak. Az új, felszabadultabb és tettrekész éned első barátai ezek az emberek. Mindig küzdj értük, és ne engedd el a kezüket, bármilyen rossznak és érzed a helyzeted.

Fontosnak tartom, hogy ha ezek megvannak, kezdj el felderíteni egy potenciális jelöltet a családodban, akinek először el fogod mondani. Ahogy írtam, ebben nehéz tanácsot adni, mert nem ismerhetem a szüleidet, testvéreidet, nagyszüleidet, unokatestvéreidet...stb. Annyiban tudok segíteni, hogy nincs veszíteni valód, ha mindezt magadért teszed. Lehetőleg az előre kialakított képedben sem legyél olyan biztos, hiszen a legelfogadóbbnak tűnő szülő gyereke is gyalogolt már egy főúton egy szatyor ruhával a kezében valahova, ahol aludni tud hajnali kettőkor, mert kitagadták. És a legprimitívebb bunkó szülő is vont már az egészre vállat, vagy éppen támogatta gyermekét. Ezért a családi coming-outnál mindenképpen készülj fel egy ilyen eshetőségre, és szerezz be egy matracot a legjobb barátodhoz, arra az esetre, ha elmérgesednének a dolgok, vagy nem akarsz az eset otthon aludni. Ha külön élsz már a szüleidtől és független vagy mint a mongol demokrácia, akkor ez neked könnyebb.

De mielőtt a szülők elé tálalnád a dolgot, egy dolgot nagyon ajánlok. A családi coming-out előtt szerezd meg egy pszichiáter szakvéleményét. Ha ezt megszerzed, még nem kötelez semmire, sőt most be sem adhatod sehova, sőtsőt még később sem, mert a három hónapnál régebbi szakvéleményeket sem mindig sikerült lenyomni az EMMI torkán. De azért érdemes, hogy Te magad biztos lehess a dolgodban, mert a két szép szemedért nem fogsz F.64.0-t kapni. Erre felkészülhetsz. Ha megkaptad, tudhatod, hogy transzszexuális vagy. És ha egy szakértő által megállapított diagnózisod van, akkor már kevésbé fognak előjönni a primitív válaszok, hogy "biztos ez csak egy hóbort" meg "majd kinövi". Népünk még a dicsőséges szovjet világhatalomtól örökölte a pecsétmániát, általában ami hivatalos, azt el is szoktuk fogadni. És ha már ennyit megtettél magadért, normális esetben a családod is kapiskálni fogja, hogy ezt Te nagyon is komolyan gondolod. Ilyenkor beindulnak a fogaskerekek a feldolgozás tengelyén.

Még egy jó tanács ebben; ne rúgd rá az ajtót a legközelebbi pszichiátriai gondozó leghamarabb elérhető orvosára. Nagy valószínűséggel széttárja a kezét, és azt fogja mondani, menj tovább és oda, ahhoz akit ez érdekel, mert őt nem. És amúgysem ért hozzá. És amúgyis mindjárt ebéd és még nem olvasta el a tévéújságot. Csak sorstársak által javasolt szakemberek listájából mazsolázz, ahol már járt vérhús transznemű, és nem vágták a képébe az első méteren, hogy "maga egy nagyon helyes fiatalember és az is marad, menjen haza pihenje ki magát, mert ilyen betegség nincs!". Ha ezt megfogadod, nagyon sok megaláztatástól óvod meg magad és egy transz-barát pszichiáter nagyon sokat segít majd Önmagad kibontakoztatásában. Nekem ilyen volt Tolnai Valéria doktornő.

Választhatsz az állami rendszerből (ingyenes), de akár a magánorvosi rendszerből (fizetős). Egy primer transznemű teljesen mindegy hova megy. Ha érzékenyebb és hánytatottabb sorsú emberről beszélünk, akkor már nehezebb a dolog, meg ha netán más identitászavar is fennáll. Az állami olcsóbb de lassabb, a magán drága de pörgős.

Ha minden analitikus teszten átcsusszantál és már nem tekintenek rád társalkodónőként, akkor elég nagy valószínűséggel megadják a szakvéleményt, megkapod postán, és te 100 wattos mosollyal lobogtathatod a barátaidnak. És ezzel már odaállhatsz a családod elé, hogy ez vagy mától, mert nem élhetsz már másként. Eldöntöttél egy olyan dominót, ami túl nagy volt egykoron, de már felnőttél a feladatra. És ismétlem; ez még semmire nem kötelez. Ha bármit szeretnél még akkor úgyis meg kell ugranod egy klinikai szakpszichológus próbáját, transznemű lány esetén urológust, transznemű fiú esetén nőgyógyász szakorvost is meg kell járnod, és utána kezdődhetnek orvosi vizsgálatok hadai. De ez már a jövő zenéje.

A lényeg, hogy ezeket az első lépéseket már megtetted, vagy megkívánod tenni.

A magadért megtett áldozatos tettrekészséget és fáradozást, vagy annak felmerült igényét köszönöm neked és gratulálok hozzá!



Eszter

Kövess Facebookon, Instagramon, twitteren vagy tumblron!  


Kereken 3 hete indultam el az álmok földjére. Az én szent földemre, az új szülőhazámba. Korán keltem Budapesten, ahol barátaimnál aludhattam, hogy 7:45-re kiérhessek a repülőtérre. Nem gondoltam volna, de volt Budapest-Beograd járat a Belavia által, ami Minszkből jövet állt meg kishazánk területén. Már magában a posztszovjet mentalitás miatt ez a...

Tudom, hogy már sokatok a körmeiteket tövig lerágtátok a nagyműtét beszámolója miatt, de most ismét csalódást kell okozzak, hiszen október 16-a másról szól; napra pontosan 1 éve kezdtem meg a hormonkezelést. Szokásomhoz híven negyedévente adok tapasztalataimról számot, így íme a negyedik:

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, engem már műtenek éppen. Egy komplett orvosi team 7 órás küzdelme kezdődik meg Belgrádban, hogy kiszabadulhassak régóta tartó szenvedéseim körforgásából. Kikelek a bábból. Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék nektek, és arra jutottam, hogy a műtét részletei helyett, ma a hálának van helye. Hála mindazoknak, akik...