Facebook ismerőseim már láthattak hasonló képet, hogy valamire készülök. Megpróbálom nektek nagyon röviden felvázolni, hogy mire, és hogy tulajdonképpen miért döntöttem a blogírás mellett.
A tranzícióm kezdetén még csak azt terveztem, hogy saját magamnak örökíttetem meg a kisebb-nagyobb mérföldköveket. Régebben, már teljesen tranzitált sorstárs szavai csengtek a fülemben, amiben megígérteti velem, hogy a hormonkezelés első napjától minden nap, vagy ha nem is, de hetente egyszer fotózzam le magam. És akkor majd a hormonkezelés végén milyen jól vissza lehet majd pörgetni egy YouTube videóban az egészet. Nos ezt én, mint sokan mások természetesen nem tettem meg. (Ha HRT előtt álló transznemű vagy aki olvasol, kérlek csináld meg! Hiánypótló mű lenne Magyarországon.) De tudtam, hogy valami kell. A lelkemnek, magamnak, csak úgy.
Ezért kerestem föl Mayát, akiről kiderült, hogy a legaranyosabb és legmegértőbb fotós ezen a nagy világon. Elképesztően sokat dolgozik, szinte nem is szokott aludni. De a fotózás mellett mindig jut neki is egy kis ideje engem vigasztalni, vagy éppen hitet adni, amikor elfáradok. Mindenesetre már elég különlegessé kezd csiszolódni a mi kapcsolatunk, hiszen az életem minden hétköznapi, vagy éppen intim pillanataimban velem van és remélem lesz még sokáig.
Ő tette föl egyszer a nagy kérdést; nem írnál a sztoridról egy blogot? Onnantól fogva minden megváltozott. Folyamatosan készülnek a fotósorozat részletei, ahol vagy érzelmeket dokumentálunk reallife stílusban, vagy éppen régen megtörtént eseményeket próbálunk valósan vagy kicsit művésziesebben beállítva megörökíteni.
Remélem tetszeni fognak majd nektek a fotók és örömötöket lelitek benne, esetleg inspirálnak benneteket is saját utatok megjárására, mások elfogadására/megértésére.
Eszter
Bluebutterfly
Kereken 3 hete indultam el az álmok földjére. Az én szent földemre, az új szülőhazámba. Korán keltem Budapesten, ahol barátaimnál aludhattam, hogy 7:45-re kiérhessek a repülőtérre. Nem gondoltam volna, de volt Budapest-Beograd járat a Belavia által, ami Minszkből jövet állt meg kishazánk területén. Már magában a posztszovjet mentalitás miatt ez a...
Tudom, hogy már sokatok a körmeiteket tövig lerágtátok a nagyműtét beszámolója miatt, de most ismét csalódást kell okozzak, hiszen október 16-a másról szól; napra pontosan 1 éve kezdtem meg a hormonkezelést. Szokásomhoz híven negyedévente adok tapasztalataimról számot, így íme a negyedik:
Amikor ezeket a sorokat olvassátok, engem már műtenek éppen. Egy komplett orvosi team 7 órás küzdelme kezdődik meg Belgrádban, hogy kiszabadulhassak régóta tartó szenvedéseim körforgásából. Kikelek a bábból. Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék nektek, és arra jutottam, hogy a műtét részletei helyett, ma a hálának van helye. Hála mindazoknak, akik...