en-Bábból Pillangó

30/09/2018

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, engem már műtenek éppen. Egy komplett orvosi team 7 órás küzdelme kezdődik meg Belgrádban, hogy kiszabadulhassak régóta tartó szenvedéseim körforgásából. Kikelek a bábból. Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék nektek, és arra jutottam, hogy a műtét részletei helyett, ma a hálának van helye. Hála mindazoknak, akik nélkül ma nem tartanék itt.

Egészen különleges érzés, hogy fél éve még minden elképzelhetetlen volt, most meg a "nagyműtét" kapujában állok. Budapesten sétáltam az utcán, vásároltam a boltban, bambultam magam elé a 6-os villamoson, vacsiztam étteremben és a kutyának sem tűnt fel, hogy egykoron ez a szürke hétköznap nem így telt. Olyan gyorsan történt minden, hogy sajnos én magam is elfelejtettem élvezni a nőiesedés részleteit, apróbb csodáit.

Már nagyon természetes, hogy a szemem nem dörzsölöm, el ne mosódjon a sminkem, természetes a mosolyom amit mindenkinek igyekszem megadni. Már nem furcsa, hogy az a csinos ruha vagy cipő amit látok, az rajtam van, és hogy azok a csudijó körmök is az enyémek. Természetes, hogy minden különleges pillanatot csodaként élek meg, egy falevél pörögve leesésétől a fátyolfelhős naplementéig. Nem csoda, hogy amikor kapok pingvin alakú gumicukrokat és rámszólnak hülyéskedve, hogy "megetted őket?", eszeveszettül elkezdek zokogni, úgy a szívemre veszem. Igazán tudok szeretni és rajongani emberekért.

Az elmúlt időszak meglepően nyugodtan telt, hiszen 3 hete nem szed(het)ek hormonkészítményeket. Általában ez indukál egy nagy adag érzelmi hullámvasutat. Nem mondom, hogy most nem volt, de nagyon helyén kezeltem, és közel sem voltam az a nagyon hisztis forma.  Elképesztően, magamat is meglepve, higgadt időszak ez. Sokat hallottam, hogy más sorstársak nagyon be tudnak pánikolni, sőt sokat tudnak szenvedni a műtét előtt/közben/után. De én úgy gondolom, hogy ha valaki szellemi és lelki békéjét magának tudja a műtét napján, a világ legnagyobb borzalmai sem fogják tudni kizökkenteni az újjászületésében. A lelkem egyre jobban megbékélt a cél közeledtével.

Bennem béke van. Olyan mérhetetlen vágyakozással vegyül, amit nehéz megértenetek. Izgalom abban van, hogy a műtét után végre igazán be tudok e illeszkedni nőként a társadalomba, és ha belenézek a tükörbe, akkor az érzéseimet visszatükrözik e majd a látottakat. Igen, emiatt izgulok.

Jóllehet az operációnak alacsony a kockázata, de mint minden műtétnek ennek is van. Az átlagosnál magasabb. Tudjuk, hogy belehalni egy fogműtétbe is bele lehet. Megnyugtató, hogy létfontosságú szerveket a műtéti terület nem érint, de az elvérzésnek van lehetősége, a legrosszabb esetben. Alapvetően persze biztos vagyok benne, hogy nem lesz semmi baj, de mindenesetre gondoskodtam a "mi lesz ha"-ról. Biztosítás, közjegyző ésatöbbi. Eléggé tiszta bennem, hogy a haláltól sem félek, hiszen semmi esetre sem fognak fájni a dolgok. A két lehetőség ami történhet velem, hogy megkapom az áhított testem, vagy kiszabadulok ebből.

No de lezárva ezt a részt, felkészülten, nyugodt és tiszta lelkiismerettel, örömmel és vágyakozva lépek a "kötelesség" útjára. Köszönöm nektek, akik a legkisebb örömöktől, akár csak egy nekem adott mosolytól egészen a mélyreható érzelmi töltetekig velem voltatok. Meggyőződésem, hogy mindnyájatoknak küldetése volt az életemben, és okkal történtek köztünk, amik történtek.  Általatok váltam mára azzá, aki most vagyok.

Életem egyik nagy ajándéka lesz ez a műtét. Ezek után fogok tudni büszkén és emelt fővel föllépni a női élet színpadára. Hozzájuk tartozom, és a jogi procedúrák után, a testemben is nőként élhetek. Ezt az ajándékot adtátok nekem, amikor földreesve zokogva fogtátok a kezem, és nem hagytátok, hogy véget vessek mindennek. Megtanítottátok, hogy oly ritkán adódnak hatalmas örömök az életben, amiért meg kell tanulni a legapróbbakból sokat begyűjteni. Megmutattátok az életnek a vészoldalát és paradicsomát, az alfáját és omegáját. Rámnyitottátok a világ zűrzavaros, szivárványszínes, életszagú habzsolnivaló kavalkádját. Imádom.

Imádom, és úgy érzem, mostanra sikerült felzárkóznom, hogy innen már megint ne tervszerű legyen az életem, hogy ezt-és ezt el kell érnem ahhoz, hogy boldog legyek. Hanem végre olyan saját medrében folyós életem lehet. Mert végre belefeledkezhetek a múltamba, még ha teljesen el nem is felejthetem. Újra remény van bennem, hogy emberek megdícsérhessenek, hogy szép vagyok, hogy virágot kaphassak valakitől, és hogy egyszer boldog párkapcsolatom és majd családom is legyen. Mára már valóságos, hogy tiszta szívből tudok nevetni veletek és őszintén tudok hozzátok fordulni bármiről is legyen szó.

Béke van.

El sem hiszitek, mily öröm hallani elhalkulni a fegyverek zaját, és életem legszörnyűbb és legkegyetlenebb háborújának romjai alól látni kibújni az új élet sarjadékát. És persze tudni, hogy a csata a lelkemért, véget ér örökre.

A csatát megnyertem, veletek együtt megnyertük.


Eszter
Bluebutterfly


Kövess Facebookon, Instagramon, twitteren vagy tumblron!


Kereken 3 hete indultam el az álmok földjére. Az én szent földemre, az új szülőhazámba. Korán keltem Budapesten, ahol barátaimnál aludhattam, hogy 7:45-re kiérhessek a repülőtérre. Nem gondoltam volna, de volt Budapest-Beograd járat a Belavia által, ami Minszkből jövet állt meg kishazánk területén. Már magában a posztszovjet mentalitás miatt ez a...

Tudom, hogy már sokatok a körmeiteket tövig lerágtátok a nagyműtét beszámolója miatt, de most ismét csalódást kell okozzak, hiszen október 16-a másról szól; napra pontosan 1 éve kezdtem meg a hormonkezelést. Szokásomhoz híven negyedévente adok tapasztalataimról számot, így íme a negyedik:

Amikor ezeket a sorokat olvassátok, engem már műtenek éppen. Egy komplett orvosi team 7 órás küzdelme kezdődik meg Belgrádban, hogy kiszabadulhassak régóta tartó szenvedéseim körforgásából. Kikelek a bábból. Sokat gondolkodtam, mit is írhatnék nektek, és arra jutottam, hogy a műtét részletei helyett, ma a hálának van helye. Hála mindazoknak, akik...