A "nagyműtét" (SRS)

2018.09.21

Közel a nagy nap. Itt van előttem. Olyan távolságban, hogy el is tudom érni. 27 év után 12 nap múlva Belgrádban a világ egyik legjobb csapata teljesíti be a sorsomat. Igazi hüvelyem lesz, nő leszek a testemben is. Renaissance.

Nagyon sokan kérdezik, hogy "izgulsz?", amire rendszerint az a válaszom, hogy nem. Egyáltalán. Nem csak azért, mert egy nő mindig erős, meg mert jó példával kell eljárnom mások előtt, és a reszkető félelem közepette határozott és nyugodt magabiztosságot sugárzok. Hanem mert tényleg nem érzek semmi olyat, amire ők gondolnak. Amikor felteszik ezt a kérdést, inkább arra értik, hogy nem e félek magától a műtéttől, lehetséges szövődményektől, fájdalomtól, esetleg a haláltól. De erről szó sincs. Ha valami miatt mondhatnám azt, hogy izgulok, az az a fajta izgalom, ami a várakozás és a kíváncsiság keveréke magam iránt. Amivé válni fogok a műtét után.

Nem csak fizikailag, hogy kukacosból hüvelyes lesz az ember. Hanem, hogy végre feloldódik az a hosszú évek óta tartó kemény szenvedésekkel teli lelket felőrlő nemi diszfória, ami már leválaszthatatlan rothadásként élősködött rajtam. A testemen egy nagyon fontos dolog a helyére kerül, és e tekintetben a lelkem és a testem legóként összepasszinthatóvá válik. Akármekkora is marad a testképzavarom, soha nem tudok férfiként tekinteni a testemre már többé, ahogy személyiségemben sem tudtam soha.

Egy sorstárs persze erre felszisszen, hogy hát sajnos egy transznemű nő életében még jó pár műtét van hátra. Ez igaz. Klassz dolog lehet szépnek lenni, de magát a transszexualizmust mégis csak a nem azonos nemi szervek jelenléte okozza.  Persze lehet fontos a pajzsporc műtéte, ahogy az állkapocsé vagy a rhinoplasty, de ez mind az általunk elfogadhatónak tartott szépség elérése érdekében tesszük. Amikor a szülész felemelt bennünket és meglátta a lábunk közét, azonnal elkönyvelt egy jogi formába, a biológiai külső sajátosságaink alapján. Hiszen mélyebben megállapítani ezt nem is volt dolga. Elnézést doktor Úr, de tévedett.

Hamarosan, október 1-én egy belorusz légitársaság gépével (na ettől jobban félek) repülök Budapestről Belgrádba, hogy 3-án végrehajtsák rajtam a "nemi átalakító műtétet" (Sex Reassignment Surgery [SRS] vagy Gender Reassignment Surgery [GRS]). Attól függetlenül, hogy használom ezeket a fogalmakat, nem szeretem őket, jobban szeretem jómagam is a "nemi megerősítő műtét" kifejezést, hiszen a nemem nem alakítják át, csak fizikai jegyeimben megerősítik. Nő voltam eddig is, és most még nőbb leszek :).

A műtétet magát október 3-án végzik, miután a vércsoporttal, egészséges nagylaborommal, hepatitis B-C és HIV teszt eredményeivel, EKG-vel és a műtét kifizetését igazoló papírkával jelentkezek ezen a belgrádi magánklinikán. Már nagyjából minden megvan, a teljes vérkép, vvt süllyedés, máj-és vesefunkciók, gyulladásos paraméterek, hormonok és vizelet mind-mind rendben vannak, ahogyan a vércsoport megállapítás is rendben van (ARH+). EKG-ra jövő héten megyek a világ legjobb fej háziorvosához, Horváth Gáborhoz, aki jóváhagyólagos beleegyezését adja majd a műtéthez, és elvégzik az EKG-t, az összes általa szükségesnek vélt vizsgálatokkal együtt. Megjártam még a nőgyógyászomat is; Zsoltot, aki megcsinálta az első emlő ultrahangomat, amin látszódik is valami női kebelszerűség.

A műtét költségét is átutaltam már Miroslav Djordjevic Dr. Ohridi Bankban vezetett számlájára.  Ez már reményeim szerint jóvá is íródott, mert az unión kívüli utalások mindig bonyolultak, de Dani a bankban nagyon készségesen segített megszabadulnom 11.000 eurótól. Igen, nem titok, bárki számára elérhető információ. Jövőre pedig drágulni fog. 

Elvileg még elsején napon bemegyünk a kórházba minden adminisztrációt elvégezni, és eligazítást kapunk kinek, mikor hová kell mennie. Többen leszünk, egy Zsuzsi nevű barátnőmmel megyek, akit már 2-án műteni fognak. Én még aznap fotózkodom az engem kísérő fotósommal Mayával, és harmadikán befekszem, ahol mindenbe beleegyezek, és az aneszteziológusi konzultáció után megkezdik a bódítást, majd a teljes altatást.

Sokat álmodtam erről a napról. Nem csak az elmúlt hónapokban, amikor a konkrét folyamatokat megálmodtam a műtőben, hanem egész kicsi korom óta. Persze még mindig jobban örülnék egy olyan gépnek, mint a Dexter laboratóriumában, amibe betesznek és egy gombnyomásra ömlő füst közepette kisétálnék onnan úgy, ahogyan szeretnék (Azt hiszem, hogy az elmeállapotom megkérdőjelezhetetlensége érdekében, ezt nem fogom megkérdezni a klinikán, hogy van e már).

Várom, hogy felébredjek a kis ágyamban, hogy sokat sírhassak, sőt zokoghassak örömömben és bánatomban is. Várom Noémi dokinéni első köszönését "sziasztok lányok" felkiáltással, ahogyan azt anno a castrationál is tette. Várom, hogy mindent leírhassak és dokumentálhassak, milyen érzés másodjára megszületni erre a világra. Várom, hogy megszorongassam az engem meglátogató Dóri nővérem kezét, hogy erőt adjon nekem és nyálaskodhassunk egy jót ki-ki mennyire szereti a másikat (18). Várom, hogy mindenkinek eldicsekedhessem; célba értem. Várom, hogy felfedezhessem a testem, és várom, hogy először pisilhessek úgy igazán ülve. Várom, hogy fájjon, és hogy el is múljon az a sok, ám bár egyáltalán nem rémisztő és múlandó fizikai fájdalom. Várom, hogy majd felépülve újra veletek lehessek, együtt igyunk meg egy bambit vagy egy sört, vagy csak hülyéskedjünk egyet hajnalig egy rendezvényen vagy egy kocsmába, vagy csak egyszerűen egy pizsipartin.

Várom, hogy végre hosszú évek után újra elmehessek uszodába, immáron a női öltözőbe, női fürdőruhában. Várom, hogy ne kelljen mindig megigazítanom magam ott lent, minden pisilés után, nehogy bezavarjon a nadrágban. Várom, hogy a testem új tagjával és megjelenésével elkezdem még jobban szeretni magam, és ezzel a mindent fölülíró örömmel vegyülve egy életen át tartó boldogságot, ajándékot kapok az élettől kitartásom eredményeként;

Nő leszek.

Eszter
Bluebutterfly


Kövess Facebookon, Instagramon, twitteren vagy tumblron!  


Hazudni bűn

2019.07.21

"Ne hazudj, és más becsületében kárt ne tégy" (Isten tízparancsolata - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

18 hónap HRT

2019.05.02

Április 16-án volt a hormonkezelésem 18. hónapos évfordulója. Már nem is igazán tudom, hogy tudok e újat írni, hiszen nagy általánosságban mindent leírtam már, a HRT ebben a szakaszában pedig már nemigen történnek új dolgok. Vagy mégis.