A legszebb ajándék

2018.12.24

Nekem sok-sok éve nem ünnep a karácsony, ahogy most sem az. Kicsi korom óta reménykedve és epekedve kívántam, hogy lány lehessek végre, kijavítsák a testi hibám, ami napról napra agresszívabban emészti föl Esztert. Ekkor tanultam meg nem hinni a csodákban, és átokként megélni a karácsonyt, csak minél hamarabb túlesni rajta. Hogy minden gyerektársam boldog volt valami marketing végterméktől, az én lelkem pedig iszonyatos kínok közt szenvedett már 6 évesen, úgy, hogy bármi mást megkaphattam.  Csak azt az egyet nem.

Nem sok jóval kecsegtetett az élet, és nem is volt sok idő jósolva nekem. Voltak pillanatok, amikor ez majd be is teljesült, a halál gyomrában vérrel és fegyverekkel farkasszemet nézve. De folyton csak az járt az eszembe, hogy nem halhatok meg így, "férfiként", ebben a testben. Tartozom magamnak annyival, hogy, ha csak egy napra is, de a nőiség örömét, teljességét és kiteljesedését megadom magamnak. Hiszen Nő vagyok.

Egyre jobban. A Te kezed által.

Sosem felejtem el, amikor először találkoztunk. Kicsit féltem, mint minden ismeretlentől, ami előttem tornyosul. No meg, mint minden orvosnál, valami rossz hírtől. "Nem tudok ebben segíteni" vagy hasonlóktól.  Az első érzésem mégis nem ezek voltak, hanem valami hihetetlenül erős és megmagyarázhatatlan lelki kötődés. Azt éreztem, hogy fontos vagy nekem, és az életem a kezedbe helyezhetem, feltétel nélkül. Pedig akkor ismertelek meg, alig 10 perce. Persze csak fizikailag, mert úgy éreztem, lelkileg közünk van egymáshoz.

Nem sok bizalmam volt már, senkiben és semmiben. Az igaz, hogy a végső elkeseredettség miatt is menekültem hozzád, utolsó mentsváramként, de ez még nem adott volna magában okot erre a kötődésre. Hiszen, ha ezt nem éreztem volna, hamar elkullogtam volna, várva beteljesedni sorsomat. Egy végletekig meggyalázott, megalázott, vérben és keserűségben fetrengő embernek kezdted a sebeit összevarrni, amire már mások azt mondták, a csoda sem segíthet. Tanítottál és adtál nekem valamit. Először visszahelyezted a lelkem a méltó helyére. Hogy adhatok magamnak egy utolsó esélyt, mindent megváltoztatni. Ezt az esélyt, magam helyett, Te adtad meg.

Nem tudom, hogy miből van a szíved, de egészen biztosan nem földi. Ahogyan a lelked is valami sorsbéli küldetés szüleménye. Olyan ember vagy, aki nem él, hanem teremt. Nő vagy, és ez képességed is. Olyan egyedüli orvos vagy, aki a lelki sebeket is gyógyítani tudja, és a lelkemnek élhető környezetet, testet teremtettél. Olvasol a szemünkben, a gondolatainkban, és tudod, hogy mennyire jól esnek nekünk dolgok, mondatok, apró gesztusok. Először kap, a már emberiességétől is megfosztott, társadalom kivetettje és szégyene, emberi szavakat, és megértő pillantásokat, Tőled. A mindenétől megfosztott embernek csíptél egy darabka életet, hogy folytatni tudja. Behozod a fényt a sötét és rideg életébe, és felmelegíted a fáradtnak már nem mondható, inkább sorvadásnak indult izmokat, mely a harchoz szükséges éltető. Tartást és büszkeséget tanítottál, hogy fel tudjam emelni a fejem, ami már hosszú idők óta, a földet bámulva fájóan görnyedt.

Minden kék gumikesztyűs érintésed gyógyít, baráti érintésed vigasztal, és megértő tekinteted erőt ad. Mert a legcsodálatosabb hőse vagy e világnak. Önzetlenül. Azt gyógyítottad meg nekem, amit senki más nem tudott volna e Földön. És ez nem a műtét volt. Te az a fajta kiválasztott vagy, akinek a küldetését emberek sokaságainak boldogsága hirdeti és ítélteti meg. Életedet és tetteidet.

Sokat jutsz eszembe. Bárcsak több olyan rejtélyes emberszerű angyal tevékenykedne a Földön, mint Te. Édesanyámmá váltál nekem is, hisz mindkét életem Te adtad. A lelkem nem engedted szétrohadni, és az igazi testem megteremtője is Te vagy. És most, hogy saját szíved által leszel anya, már a sokadik életet szülöd meg. Olyan csodálatos anyja leszel Neki, mint amilyen nekem is vagy. Nekem Te vagy, és Te maradsz a legkedvesebb a legklasszabb, a legszebb, a legjobb fej, a legszerethetőbb, a legcsodálatraméltóbb. Az az ember, akiért megdobban a szívem, ha bajba kerül. Érezni fogom. Mert a részemmé váltál, áldozatot hoztál értem, és a lelkedből áldoztál értem. Így élhettem túl. Te leszel, aki minden nap az eszemben és a szívemben vagy, könnyek közepette, hisz minden lélegzetemért Neked adok hálát. És minden napnak, amit még eltölthetek e világban, minden boldog pillanatért, ami történni fog velem, egészen a halálos ágyamig.

Te adtad a legszebb Ajándékot. Az új lelkem, ami itt van bennem, az új testem, ami itt van rajtam, és az új világot, ami itt van körülöttem. Ezt sohasem fogom tudni meghálálni Neked teljesen. Talán azzal a legjobban, hogy - bár ha nem is megy mindig könnyen - élem és élvezem azt az életet, amit adtál nekem. Hogy maradjon erőm ahhoz, hogy adj nekem majd még egy életet, melyet én hordhatok a szívem alatt. Szükségem van Rád.

Egyszerűen szeretlek.

A képzeletbeli karácsonyfa alatt az életem van, piros szalaggal átkötve. A legszebb ajándék, mégis a Te barátságod.

Köszönöm Neked, és innen is kívánok Nektek boldog, békés, áldott karácsonyt, jó egészséget, és sok-sok boldogságot!

Szeretettel:




Hazudni bűn

2019.07.21

"Ne hazudj, és más becsületében kárt ne tégy" (Isten tízparancsolata - Magyar Katolikus Püspöki Konferencia)

18 hónap HRT

2019.05.02

Április 16-án volt a hormonkezelésem 18. hónapos évfordulója. Már nem is igazán tudom, hogy tudok e újat írni, hiszen nagy általánosságban mindent leírtam már, a HRT ebben a szakaszában pedig már nemigen történnek új dolgok. Vagy mégis.